A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

SIPOS József: Földreform, földigények és földosztás 1919 tavaszán

Sárszentágota községben és a hozzá tartozó Belső- és Közép-Ágotán mintegy 140 földigénylő - ezek közül 43 gazdasági cseléd - összesen 2100 k.holdat igényelt. A földet örök tulajdonba és egyéni birtokba kívánták. Sárkeresztúr község és a hozzá tartozó Püspök major gazdasági cselédei - akik először őszig közös gazdálkodást akartak, melyről azonban véglegesen lemondtak - közül 530-an igényeltek kb. 5900 k.holdat. Ezen igény a meglévő uradalmakból kielégíthető volt. A nép hangulata a leghatározottabban oda irányult, hogy a birtokokat már most felszereléssel együtt azonnal igénybe vehessék örök tulajdonba és egyéni birtokként. Aba községben 560 földigénylőt írtak össze, akik mintegy 8000 k.holdat igényeltek, „örök tulajdonba és egyéni birtoklással". A községbeliek kimondták a földreform sürgősségét. Kálozdon a földigények összeírása megkezdődött, majd szünetelt, mert az emberek a Czeglédy által az összeírás végett odaküldött ügyvéd tájékoztatásával elégedetlenek voltak. Ezután - valószínűleg kommunista agitátorok bíztatására - az ottani földigénylők közül a volt katonák és a rokkantak személyenként 5.k.holdat ingyen kívántak. Szolgaegyháza bizalmi férfiainak már az első sárosdi megbeszélésen az volt a véleménye, hogy ők - habár robotosok és földjük nincs - „csak bevárják a végleges rendezést és őszkor kívánnak birtokba lépni". Nagy Lók határához tartozó Nagy Hantosi „zsellérek" február 27-én a sárosdi megbeszélésen kérték, hogy a „jelenleg robotban, gyalog napszámban bírt 21-21 hold földjeiket megválthassák". Czeglédy megígérte, hogy a bizottság oda is „mielőbb ki fog menni és az ő ügyeiket is elintézi, mire megnyugodva távoztak". Jelentése végén Czeglédy „különleges észrevételek" cím alatt összegezte tapasztalatait. A jelentés mellett megtalálható még egy két gépelt oldalas jegyzőkönyv is. Ez március 12-én a sárszentágotai földigénylők választmánya és Leopold Gusztáv sárszentágotai nagybérlő között - a birtokrendező bizottság közreműködésével - létrejött megállapodást tartalmazza. Eszerint Leopold Gusztáv nagybérletéből a sárszentágotai földigénylőknek átengedi „a belső- és közép-Ágota, valamint a Szilfamajor határából a Nagy lóki útig" terjedő, a község északi határán elhúzódó egy összefüggő földsávot. (Leopold Gusztáv a Huszadik Szazad köréhez tartozó szociológus, közgazdasági író. Fő művei: Mezőgazdasági üzemproblémák Bp. 1910. és a Kapitalisztikus mezőgazdaság Magyarországon. Bp. 1911.) Ez is mutatja, hogy a Czeglédy által vezetett birtokrendező bizottság folytatta nagyjelentőségű munkáját. Sajnos - egyelőre - e bizottság munkájának végeredményét sem ismerjük. Annak kiderítése további helytörténeti kutatást igényel! Mindenesetre a Czeglédy által vezetett birtokrendező bizottság olyan munkát végezhetett, amely megnyerte a parasztság bizalmát: ő ugyanis az 1920-as nemzetgyűlésbe kisgazdapárti programmal, mint a sárbogárdi kerület képviselője került. 32 OL. K-545. FM. OBT-1919. 2. csomó 00-624-19, 20. E dokumentumból vett adatokkal MÉSZÁROS Károly: Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság parasztpolitikája. Akadémia, 1966. c. könyvében a 81-82. oldalon azt próbálta bizonyítani, hogy „az uradalmi cselédek földfoglaló mozgalmával egyidőben bontakozott ki a falusi parasztságnak a földosztás végrehajtását sürgető mozgalma". A Sárosdra vonatkozó részét pedig - bizonyos torzító kihagyással - „Földigénylési viszonyok és néphangulat Sárosdon" címmel már publikálták: A munkásmozgalom Fejér megyei története. A forradalmak kora. 1918-1919. Székesfehérvár, 1979. 339.p. (Lásd: 173-174.p.)