A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

MURÁDIN Jenő: Vágó Gábor (1894-1968)

VÁGÓ GÁBOR 1894 - 1968 MURÁDIN JENŐ Két város vonzásában, Szeged és Kolozsvár művelődési hagyományaiba illeszkedve teljesedett ki a szobrász Vágó Gábor pályája. Szerény eszközeivel, tehetsége szerint maga is gyarapította a virtuálisan összefüggő magyar kultúrkör értékeit. Korántsem rokontalan sors és pálya az övé. Hiszen ha csak a képzőművészetek területére szűkítjük a kört, a grafikus Buday György és a festő Papp Gábor életrajza mutat föl egészen hasonló, sorsszerűén determinált helyzetképet. Mint ahogyan Szeged és Kolozsvár egymásrautaltsága is történelmi szükséggé lett a Trianon utáni kényszerű magyar útkeresésben. Negyedszázaddal halála után a szobrász életrajza már kevés fölgyűjthető adattal árnyalható. Gyermekei nem voltak, műtermi hagyatéka szétszóródott. Feleségének tragikus halála után sok évig magárahagyatottan élt, ismerősei közül csak kevesen látogat ták. A kutató inkább a rendelkezésre álló adatok megbízhatóságának kiderítésére, s a fönnmaradt művek számbavételére törekedhet. A szobrász az egyházmüuészet elkötelezettje volt. Műterméből azonban bőven kerültek ki vüági témák is, mindenekelőtt portrék. Kiállításokon ezekből keveset láthattak. Megvaüott hite, vaüásossága miatt élete utolsó szakaszában háttérbe szorult, a hatalom kegyvesztettjeit elfedő félárnyékba került. Vágó Gábor 1894. augusztus 19-én született a Bihar vármegyei Belényesen. Az egykori nagyközség mintegy háromezres lélekszámú helység volt a Fekete-Körös mentén. Mint járásközpont azonban iskoláival, templomaival, polgári intézményeivel kifejezetten városiasnak hatott. A Vágó család voltaképp véletlenül került oda. A szobrász apja vasúti tisztviselő volt, akit hivatala szólított egyik vagy másik állomáshelyére. Pontosan nem tudjuk, mennyi ideig éltek Belényesen. Annyi bizonyos, hogy Gábor fiuk az elemi és gimnáziumi osztályokat már a Kis-Küküllő menti Makfalván, ületve Kolozsváron végezte. Ami szülőhelyén és Makfalván is megragadta: a helyi fazekasság, a népi szobrászat lehetett. Míg Belényesen az agyagművesség egyszerűbb formáinak élt a hagyománya, az erdélyi Makfalva a népi naiv művészetek, a terrakotta áüatábrázolás, ületve a kapufaragás jelentős központja volt. Számontartott népi mesterek vetették meg itt az agyagszobrászat hagyományait. Molnár Dani, Vass Áron szülőföldje ez a hely. Vágó Gábort, mint félárva gyermeket (apja korán elhalt) vették föl a messze vidéken híres, a Wesselényi család alapította és támogatta makfalvi iskolába.

1 1 Az egykori Makfalvi Székely Nemzeti Iskola az 1989-es romániai rendszerváltás után ismét fölvehette az alapító Wesselényi család nevét.