A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

PÁL József: A szegedi Boromei Szent Károly irgalomház története (1929-1951)

Az informálást gyorsan meg is kapta, de azok egymással teljesen ellentétesek voltak. Varga Mária Augusztina levelét a rideg, elutasító hang jellemzi: „Flögl Margit Terézia 1946. ápr. 16-án távozott a rendházból. Valóban kapott extraclaustrációs engedélyt a székesfehérvári püspöktől, de míg Modenába érhet. Meglep, hogy még itt van, és méginkább, hogy átmeneti ittléte alatt új alapítást akar. Ha új kongregációt akar, nincs kifogásunk, de az eüen feüépünk, hogy Vizitációs zárdát létesítsen, és rendünk ruházatát hordja, Flögl mint extraclaustrált, egyedüláüó, nem alapíthat. Az alapítás csak rendházból indulhat." Hatványozottan érvényesül az eüenszenves hang a rendtárs személyi jeüemzésénél, akit a hatalom megszállottjaként ír le: „Ha magában van, vagy ha ő az elöljáró, akkor elemében érzi magát... Ittléte alatt nem olyannak ismertük meg, akiben megvan a Vizitáció alázatos, egyszerű, bensőséges, az elrejtettséget és alárendeltséget kereső és kedvelő szeüeme... Őt uralomra törő, másokhoz nehezen alkalmazkodni tudó, büszke magatartású szerzetesnőnek ismertük meg... Sok jó tulajdonsága van, tehetséges és sokoldalú, de talán inkább tevékeny életre, mint az Istenben elrejtett, benne elmerült, alázatos megsemmisülés életére termett... Vizitációs rendház alapítását ne tessék megengedni neki!" (Ugyanott) Ezzel merőben eüentétes hangvételű Aradi Ignác apátplébános levele: „Flögl Margit Terézia vizitációs nővért nagyon tehetséges, képzett, szervezésre és vezetésre termett egyénnek ismerem. Szerény véleményem szerint ez volt az oka annak, hogy a magyarországi házból távoznia keUett, mert az alapító németek görcsösen ragaszkodtak a német vezetéshez. Mikor a háború miatt vissza keUett térnie Modenából, nagy megaláztatásnak volt kitéve az itteni rendházban, amit ő példás szerzetesi lelkülettel viselt el. Én ekkor ismertem meg, mert eltávozása még Érdről történt. Eltávozásának okait és körülményeit tehát nem ismerem csak sejtem. Itt tartózkodása alatt tenni, alkotni vágyó jó szerzetesnek ismertem meg." (Ugyanott) Közben Flögl Margit Teréz elkészítette a Viktima nővérek engesztelő kis társultának szervezeti szabályzatát, és 1949. márc. 19-én elküldte Hamvas püspöknek. (Sajnos nem akadtunk nyomára!) A kísérőlevélben kérte a püspököt, hogy mihamarább adja meg az alapításhoz az engedélyt, mert így „fel tudnánk venni tagokat, melyre az Irgalomháznak szüksége van, és a szerzetesi életre vágyók is otthont találnának." (Ugyanott) A szervezeti szabályzatot Hamvas püspök március 24-én továbbküldte Petruch Antal S.J. főiskolai tanárnak véleményezésre. A kísérő levélben röviden elmondta Flögl nővér eddigi élettörténetét, és néhány szavas jellemzést írt róla. Ez utóbbit idézzük is: „Információm szerint igen eszes, erényes, buzgó, tisztalelkű, szigorú életű szerzetesnő, aki azonban a subordinaciot nem jól viselte el. Az Irgalomházat kitűnően vezeti. Maga köré gyűjtött 8-10 leányt, akiket szerzetesi életre formál." Petruch Antal ápr. 8-án küldte el a szervezeti szabályzat bírálatát. Néhány érdekesebb észrevétele: „1. A székesfehérvári püspök nem adhatott volna extraclaustionis-t Flögelnek, ehhez csak a Szentszéknek van joga. Ha komolyabban akarta volna, átjuthatott volna a határon. Úgy tűnik a szerzetesi alárendeltség alól akarta kivonni magát.