A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)
PÁL József: A szegedi Boromei Szent Károly irgalomház története (1929-1951)
Polyák Károlynak ebben a kérdésben egyértelműen nincs igaza, hiszen - mint láttuk - az 1945. szept. 15-én kötött szerződés 12. pontjához okt. 15-én csatolt nyilatkozat világosan kimondja: „Amennyiben Polyák Károly püspöki tanácsos, akár betegség miatt, akár távolléte következtében a 12. pontban vállalt lelkészi teendőit ellátni nem tudná, köteles saját költségén helyettest állítani, amennyiben pedig ezt elmulasztaná, az intézet főnöknője jogosítva van Polyák Károly püspöki tanácsos számlája terhére helyettesről gondoskodni." (PL 544/949) Polyák Károly a saját közvetlen sérelmeit is sorraveszi, szerződésszegéssel vádolván az irgalmas nővéreket: „...A Szent Vince Szeretetlányai Társulatával (azaz irgalmas nővérekkel - P.J.) kötött és főpásztori jóváhagyást nyert szerződésem 10. pontja értelmében a nővérektől tiszteletdíjat kellene kapnom, ezt azonban, sem teljes összegben, sem pontos időben nem kapom kézhez. A szerződés ugyanezen pontja értelmében élelmezésben is keüene az intézet részéről részesülnöm. Valahányszor azonban e tárgyban a megbeszélést óhajtottam a t. házfőnöknővel tartani, ő nem jelentkezett. Kényes dolog üyen körülmények közt ezt a személyes ellátásomat ülető kérdést a főnöknővel folyton feszegetnem, különösen, ha meggondolom, hogy ezt a szerződésileg kikötött ellátást a sajátomból kérem (kiemelés tőlem - P. J.). Azt a ház nem kívánhatja, hogy lelki ügyét saját anyagi romlásomra szolgáljam.... Bár a 10. pont megállapítja, hogy betegségem esetén az intézet részéről, az OTI által megállapított keretek közt, gyógykezelés ület meg, a főnöknő összesen kétszer utalt ki e célra egészen kis összeget, a nagyobb, de az előírt kereteket túl nem lépő összeg kiutalását azonban megtagadta. így saját költségemre kellett gyógykezeltetésemet intéznem." De Polyák Károly szerint az irgalmas nővérek a szerződés többi pontját sem tartották be: „A szerződés 5. pontja megáüapítja, „hogy az intézeti főnöknő betegek felvételét, visszautasítását s az ápolási költségek díjának megáüapítását csak az én előzetes meghaügatásommal eszközölheti. Kénytelen vagyok megáüapítani, hogy ő ezekben az ügyekben sem meg nem kérdez, sem meg nem hallgat. Az intézeti étlapot - amelyet a 8. pont értelmében nekem előzetesen be keü mutatni - valamint a számadásokat és ügyviteli könyveket többszöri kérésemre sem mutatja be a vezetőség. A 9. pont szerint az eüátási és gondozási díjak 5%-a az intézet általános javítási céljaira nekem átadandó. Ez összeget nem pontosan, késve és mindig csak külön felszólításra kapom kézhez. Hogy ez manapság mekkora veszteség, fölösleges ecsetelnem... A t. főnöknő bizonyára arra fog hivatkozni, hogy a jelen gazdasági helyzet nem engedi meg nekik, hogy az anyagiakban való szolgáltatásokat nekem megadják. Am bizonyos az is, hogy a ház pénzjövedelme a drágulás mértékében növekszik." (PL 2040/945) Polyák Károly személyes sérelmei teljesen valósnak tűnnek, és Hamvas püspöknek bizonyára nagy szerepe volt abban, hogy három nappal később (máj. 17-én) megáüapodás jött létre Polyák Károlynak az 1946. jún. 1-től kezdődő havi eüátmányáról. A megállapodást Polyák Károly és Szántó Benedikta írta alá.