A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

JOBBÁNÉ SZABÓ Enikő: Adalékok a Szeged és Szeged környéki olvasókörökhöz (1867-1944). A körökről a könyvtár-alapítások tükrében

NÉPKÖNYVTÁRAK, EGYESÜLETEK, KASZINÓK, OLVASÓKÖRÖK Népkönyvtárak A Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa meghatározta a századfordulótól szaporodó népkönyvtárak céljait: Jó, irányzatosság nélkül összeválogatott anyaggal szórakoztassák a népet. Legyenek alkalmasak arra, hogy a „magasabb fokú iskolai képzést nem nyert egyének kedélyét nemesítsék, bennük a tudás vágyát és a közélet iránti érdeklődést felkeltsék, vagy őket kellemesen szórakoztassák."

4 Az általános nyomor, elégedetlenség, a nagyszámú munkanélküliség miatt megindult a parasztok föld utáni követelése. Ezért az áüamhatalom a népkönyvtárak telepítésével próbálta elejét venni a vfeUángolásnak*. Azt hitték, hogy a könyvtárak telepítésével elérik azt, hogy a könyvtárak csak az egyetemes művelődést szolgálják.

5 A legtöbb népkönyvtárat a Tanács szervezte. A településekre egységcsomagot küldtek, és meüé ládákat a kötetek elhelyezésére. A községi vezetés remélt támogatása elmaradt. Kölcsönzésre biztosítottak csak helyet az iskolában vagy a községházán. A gyűjteményt általában tanítók kezelték. (1. sz. meüéklet: Csongrád vármegye népkönyvtárairól jegyzék). 1909-ben Ferenczi Zoltán a tanács megbízásából sok intézményt látogatott meg, és ezeket írta le: - A községi tisztviselők által gondozottak rosszabbul működnek, mint a tanítói kezelésben lévők. - Érdeklődés a könyvtárak iránt hamar megcsappant, mert áüományukat nem frissítik fel. - Ezért javasolja egy központi könyvtár felállítását, amely az állomány kicserélését és pótlását intézi. Néhány név az áüomány összetételéből: Beniczkyné Bajza Lenke, Nogáü Janka, Rákosi Viktor, Harsányi Zsolt. 1912-ig Szegeden 25 külterületi és tanyai könyvtárat létesítettek az iskolákban. 1934-ben kiadott kezelési szabályzat 11. pontja megkövetelte: „ A könyvtárakba csak olyan könyveket szabad bevinni, mely a magyar királyi vallás és közoktatásügyi minisztérium által engedélyezett könyvek jegyzékében szerepel."

7 Eléggé szomorú kép rajzolódik elénk, mivel igen sok az ismeretlen szerző műve. Egy-két Tamási Áron, Arany János, Shakespeare vagy Móra művet találhatunk elvétve az áüományban. Nem csoda, ha a 20-as évektől lassan-lassan elapad a népkönyvtári mozgalom. Herczeg Ferenc a népkönyvtárak megszűnését tragikusnak fogja fel: „Hiszen ez nem takarékosság, hanem takarékosság félreismerése volna. Takarékoskodni annyi, mint csak a legszükségesebb dolgokra költeni. Értsük meg, hogy a könyvnél ma csak egy valami szükségesebb: a kenyér. A kenyér a Ma, a könyv a Holnap, és Holnapot azonban a Ma kedvéért nem szabad megfojtanunk. Értsük meg, hogy a falu téli homályában a könyv az egyetlen fényforrás." 4 CSAPODI CS.-TÓTH A.-VÉRTESI M.:Magyar könyvtártörténet, Bp., 1987. 270. o. 5 Csapodi i. m.: 271. o. 6 Csapodi i. m.: 274. o. 7 76300/1934.SZ. VKM rendelet 8 HERCZEG Ferenc: A könyv =Bp-i Hírlap, 1928. nov. 25. Idézi(Hajdú Géza: Vásárhelyi egyletek és könyvtárak 189. o.)