A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)
T. KNOTIK Márta: A Csongrád megyei fényképészet fénykora (1880-1896). Első rész: Szeged
va, megítélése szerint a kor igényeinek megfelelően rendezte be, abol „amerikai világitást" alkalmazott. Ebben az évben „fényíró műterem" építésére benyújtott kérvényében a 23-as számot jelölte meg. 1885-ben lakhatási ügyéről mérnöki jelentés készült. 61 1888-ban azt olvassuk, hogy „műtermét legutóbb újra berendezte" a 25. szám alatt, míg 1889-ben a halálozási anyakönyvben ismét 23-as a házszám, majd az 1896-os „Útmutatóban" 24-es házszám szerepel. Mindent összevetve, mindvégig ugyanarról a műteremről és házról van szó, mely ma a 19-es számot viseli. A műterembelső, fényképeinek jórészén jól látható, eldönteni mégsem lehet, hogy mindvégig ugyanarról van szó, vagy közben változott a műterembelső. Feltehetően egyazon műterembelső különböző részleteit látjuk a fényképeken. Mikor, mely részleteket alkalmazta, azt a fényképezendő személy társadalmi hovatartozása alapján dönthette el. A paraszti öltözetű egyéneket sokszor fűnek tetsző, szőnyegre szórt szénára állította, legaüyazott ágakból álló kerítés elé. A paraszt-polgárokat geometrikus mintájú szőnyegre, különböző rácsozatok elé, lombos háttérrel. A polgársághoz tartozó vendégeit szobabelsőnek ható háttér és bútorzat veszi körül, erőteljes rajzú szőnyeggel. Kirakat: Erről nem tudunk. Cégjelzés: Fényképeinek hátán négy különböző versót használ, ezek egyike sem tartalmazza a műterem címét. Használatuk sorrendjét megpróbáltuk több szempont alapján megállapítani. A háttér és berendezés szerint, a pontos évszámmal datáltak alapján, a sorrend tisztázásához így sem kerültünk közelebb. Végül is rajzi megoldásukat vettük alapul. Ezek szerint a versókat egymással párhuzamosan is használhatta az éppen divatos vastagságú és színű (fehér, vajszín, kék és fekete) kartonnal, előlappal. Ugyanazon versóját több metszővel készíttette. Mindezért Garai működésénél az 1896-os időhatár nem tartható be. Jelzetlen fényképet kettőt ismerünk tőle, melyeket a műterembelső alapján azonosítottunk (113-114.). Versó nélküli hátlappal szintén kettőt ismerünk (20-21.). Versóin ott szerepel a Goldfinger időszak végén kialakított monogram a G betűt függőlegesen átszelő I betű több rajzi variációja. Első (a.) versóját (17. kép) többféle alapszínre arannyal nyomtatták: vajszínre (1-6, 41-44.), kék mintásra (7-15.), kék kockásra (16-19.), kékre (30-33.), feketére (22-29, 34-40.). Egyen nincs a készítő neve (1.), a többi metszője „Leopold Türkei Wien" (2-19, 22-29.) vagy „LEOPOLD TÜRKEL WIEN" (30-44.). Második (b.) versóját (19. kép) vajszín kartonra arannyal nyomtatták, metszője „K. Krziwanek Wien. " (45-77.). Harmaduk (c.) versóját megelőzhette egy, melyet egyetlen fénykép őriz, talán mert igényes rajza ellenére betűhibás „Garei I. ", metszője „TÜRKEL és STEINER WIEN" (78.). Fehér kartonra nyomott versójának lendületes, finom rajzát (21. kép) az „EISENSCHLML WACHTL WIEN" cég 62 készítette (79-93.), egyetlen darabon szerepel „JULIUS WACHTL Bécs" jelzet (94.). 60 SZH 1883. ápr. 5. 61 Mindkét ügyet a Tanácsi mutatóból ismerjük, az iratok nincsenek meg. 62 SZH 1893. márc. 19-i hirdetéséből tudjuk, hogy a cégnek budapesti lerakata is van. A fényképészeti készülékek cégét Bécsben alapították 1856-ban.