A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

GLÜCK Jenő: Adatok a szomszéd Arad vármegye 48-49-es történetéhez

A parasztság több helyen úgy vélte, hogy újra elérkezett a szabad erdőhasználat és erdei legeltetés ideje. Milován és Radnán a kamarai erdőségekben és Kenepén az ura­dalmi erdőben fát vágtak. Talpason az erdőőrök tüzet nyitottak, a parasztok azonban mégis elszállították a kitermelt fát. „Halmozva vannak előttem a rendőri keresetek ..." jelentette szeptember 4-én az ágrisi szolgabíró. Valójában csak a Vüágos utáni irat­anyagból derült ki, hogy a legelő, de főképpen az erdőkérdésben a továbbiakban is a megye tisztában volt az erőszakos rendszabályok nem kívánatos következményeivel a forradalom számára. Napirendre került a görögkeleti román egyházi kérdés megoldása is, egyértelműen az önállóság kivívása. Ugyanakakor fokozatosan megmutatkoztak a távlati igények be­vezetéseként az államéletben való fokozott részvétel követelése. Az egyházi téren történő megvalósítások fontosságát a magyar liberális nemesség jelentős tényezői ismerték föl. Maga Szemere Bertalan is értékelte a kérdés megoldá­sát, annál is inkább, mivel a politikai erőviszonyokban - legalább is kezdetben - nem okozhatott kedvezőtlen eltolódást. Kedvező fogadtatásra talált Beöthy Ödön bihari kö­vet törvénybe iktatott javaslata, amely engedélyezte egy görögkeleti kongresszus egybe­hívását az egyházi, iskolai és alapítványi kérdések rendezésére. Áprüis 24-én az aradi székesegyház egyházközsége körlevelet bocsájtott ki, amelyben kérte a románság több­ségét biztosítandó lélekszám hivatalos megállapítását és a törvény szellemében a dele­gátusok mandátumainak aránylagos szétosztását. Áprüis 30-án újabb aradi gyűlésen követelték az egyházmegye összes hivatalainak románok által történt betöltését és a vi­lágiak bevonását a vezetésbe. A konzervatív és ugyanakkor óvatos püspök egyelőre egyik követelést sem teljesítette. Május 5-én az aradi románok a délvidéki mozgalmak hatására a megyei bizottmány útján arra kérték a kormányt, hogy a kongresszust má­jus 15-én ne Karlócán, hanem Aradon vagy Temesváron tartsák meg, sőt halasszák el. Más megyékből is hasonló kérések érkeztek. Ezek nyomán a kormány a kongresszust Temesvárra és június 15-ére tűzte ki. A továbbiakban élesedett az egyházi területen mutatkozó eüentét. Az aradi szent­szék elutasította Rajacsics metropolita körlevelét a magyar anyakönyvezés megszünte­téséről, valamint pátriárkává történt megválasztását. Az aradiak bojkottálták - beleért­ve a helyi szerbeket is - az újvidéki és karlócai határozatokat. Az egyes megyékben megindult román mozgalom egyeztetését biztosítandó, Ema­nuü Gojdu (Gozsdu Mané) elnöklete alatt 40 meghatalmazott gyűlt össze Arad, Békés, Bihar, Krassó, Temes és Torontál megyékből, ületve a pesti kolónia részéről és május 21-én emlékiratot terjesztett a kormány elé. A kívánságok első csoportja az önálló ro­mán görögkeleti egyházi, iskolai, kolostori és alapítványi rendszer létrehozását célozta. Hasonlóképpen igényelték a magyar „diplomatikai" nyelv elismerése mellett a nemzeti nyelv háborítatlan használatát a templomban, iskolában és „belső" ügyeikben. A Vallás­és Közoktatási Minisztériumban külön osztály felállítását indítványozták. Tapintatos formában a közhivatalokban és a határőrségnél a románok nagyobb érvényesülését szorgalmazták. Ugyanakkor a balázsfalvi gyűlésre Aradról csupán Bercean vüágosi gö­rög-katolikus pap ment el. 79 ALA - AC 1628, 1790, 1841, 631/1849, BF 296, 94/1850, MR 5019, 5043. 80 Foaia pentru Minte, Inima si literatura IV. 28. Gazeta de Transilvania V. 3, 6., Pesti Hírlap V. 17, ALA - AC 787, 886, Aradi görögkeleti román püspöki levéltár 100, 155.

Next

/
Oldalképek
Tartalom