A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

GLÜCK Jenő: Adatok a szomszéd Arad vármegye 48-49-es történetéhez

az árutermelő nagybirtok és a jelentősebb parasztgazdaságok számos munkakezet foglalkoztattak. Ugyanakkor terhes kérdést jelentett a mintegy 3.000 szerződéses jobbágycsalád, (Bánkút, Nagykamarás, Apácza stb.), mivel gazdasági helyzetük változatlan maradt. Robbanékony légkört teremtett a szőlődézsma fenntartása, elsősorban a Hegyalján, ahol jelentős számú bortermelő élt. Az érvényben maradt regálé jogok itt-ott szintén tagadásba kerültek. Az árutermelő állattartás folytán a legelőkérdés elsődlegesen napirenden maradt, de ekkor nincs nyoma még a zseüérség igényének, hogy egyéni járandóságát kihasítva szántófölddé alakítsa át. Az erdők immár több mint félévszázados földesúri kezelése szintén változatlan vitapont maradt. A parasztság vitathatatlan eredményei távolról sem jelentették a nagy és középbirtok megrokkanását, annál is inkább, hogy fő jövedelmi forrása immár a majorság volt. Nagyobb gondot jelentett a munkaerő megszerzése. Soborsinban a népi tradíció fenntartotta emlékét annak, hogy az uradalom felhívta a robotosokat, ezentúl munkájukat végezzék pénzért. Az ágrisi szolgabíró akadályokat gördített a temesmegyei székesúti és máslaki uradalmak útjába, akik kis igényű dombvidékieket toboroztak.

70 A jobbágyfelszabadítás érzékenyen érintette viszont a kisnemeseket, a bocskorosok helyzetét pedig végsőfokon az határozta meg, hogy jobbágytelken vagy szerződéses alapon gazdálkodtak. Mivel az állami kárpótlás egyelőre a jövőbe veszett, a megyét vezető nemesség azzal sietett saját maga segítségére, hogy a forradalom végéig halogatták a közteherviselés végrehajtását, sőt Temesányi főispán intézkedései 1849 tavaszán is hatástalanok voltak. A törvény leszögezte, hogy a vármegye szerkezetét a népképviselet elvével közös nevezőre kell hozni, megvalósítását azonban a következő országgyűlésre halasztotta, és a tisztújítást szintén elodázta. Gyakorlatüag e reformokra Vüágosig nem került sor. Ugyanakkor megszűnt az úri hatóság, utat nyitva a községi önkormányzatnak. Eltörölték a földesúri bíráskodás minden formáját, amely a pécskai és a pankotai uradalomban paüosjogig terjedt. Az átmeneti rendelkezések nyomán szükség esetén a falusi szintű választásoknál a megyei tisztek elnököltek. Szintén a megye hatáskörébe utalták a községi számadások ellenőrzését. A törvényszékek megszaporodott teendői következtében szükségessé vált újabb ülnökök választása, ezektől azonban a jogi végzettséget feltétlenül nem követelték meg. Megalakult a sajtóbíróság is. Az uradalmi börtönökből (Pécska, Pankota stb.) az elítélteket a megyei fogdába száüították. Az alkotmányos kormány Bohus Jánost nevezte ki főispánnak. A törvény értelmében a megyei reform megvalósításáig a vezetést egy bizottmányra kellett bízni, közgyűlési hatáskörrel. E bizottmányok számos tagja volt falusi bíró, lelkész stb., akik megyeszerte szétszóródva laktak és gyakorlatüag működését a liberális nemesség Aradon 71 tartózkodó kis csoportja biztosította. A tisztújítás tilalmát Temes megyéhez hasonlóan úgy kerülték meg, hogy az egész tisztikart lemondatták, és így a főispán és a bizottság közbejöttével lehetőség nyüt az állások betöltésére. Török Gábor alispán Bohussal fennáüó eüentétei nyomán visszavo70 ALA - AC 609, 1222,134/1849, AVC 598, 599, Pesti Hírlap V. / 4, Kossuth Hírlapja VII-1, NR 5076. 71 ALA - AC 612, 784, 1009, 1033, 1100, 1322, 1526, 1722.