A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

GLÜCK Jenő: Adatok a szomszéd Arad vármegye 48-49-es történetéhez

zsef is a megye adminisztrátora (1845-48), aki erőfeszítései ellenére sem volt képes a helyi politikai erőviszonyokat módosítani, Tűrnie keUett Török Gábor alispán irányította szabadelvű többségű tisztikar tevékenységét és a közgyűlés határozatait, amely reformokat érvényesített. Minden követ megmozgattak a Szolnok - Arad közötti vasútvonal kiépítésére. Javították a börtönviszonyokat, tartalékmagtárakat létesítettek, istápolták az öregeket és betegeket, különböző intézmények létesítésének előmozdításával. Az 1836-os törvény alapján támogatták az örökváltságot, amely azonban csak néhány gazdagabb jobbágy számára volt elérhető. (Simánd, Monyoró, Szemlak stb.). A XIX. század első felében a megyeszékhelyet képező Arad város nem mutatott a környékhez hasonló fejlettséget. Léte hosszú időn keresztül hajszálon függött, mivel a katonai hatóságok kitelepítésére törekedtek, az 1783-ban befejezett vár lőterének biztosítása érdekében. Csupán 1834-ben a szab. kir. városi rang elnyerésével került le a napirendről. Valójában a város gazdasági élete a megye alföldi részein és Temes megye északi sávján folyó mezőgazdasági termelésnek függvénye volt. Mint jeleztük, főképp 1834. után a termelők itt dobták piacra áruik jórészét. A mesteremberek rendelései is túlnyomórészben a mezőgazdasághoz kapcsolódtak és lehetővé vált, hogy 1815-1845 között a céhek száma 26-ra emelkedjen és tovább szakosodjanak. A kontárok száma is tekintélyes volt. A mesterségek vonalán jelentős szerepet játszott Chorin Aaron vezette reformmozgalom, amely gyökeresen átalakította a zsidóság társadalmi szerkezetét és amelynek eredményeképpen 1848-ban már 104 önálló iparos dolgozott.

23 A kiskereskedelem lassan tért át a modern szakosított bolthálózatra, amelyben élenjárt egy Robicsek nevű kereskedő, aki három üzletben kínált különféle árukat (1838). 23) Jelentősebbnek bizonyult az 1840-ben megalakult takarékpénztár, amely hét évvel később 395.165 forintot forgalmazott, ami számszerűen sok, a tőkeszükségletekhez képest kevés volt. A fejlődés legéletrevalóbb eleme, a manufaktúrák szintén a Cherin-féle reformmozgalomból nőttek ki. Működési engedélyt nyert 1838-ban Winkler Jakab bőrfeldolgozója, amely 1847-ben már 100.000 bécsi mázsára emelte termelését. A Klein-féle posztóűzem szintén ugyanakkor kezdett működni. Poüák Mór és Mittelmann szeszfőzdéket áUítot94. tak fel, az utóbbi már gőzgépet is beállított. A város népessége 1787 és 1851 között 7985-ről mintegy 22.000-re nőtt. Ezen belül igen tekintélyes volt a földművelők hányada. A város életében azonban az uralkodó szerepet a céhes elemek főképp német és szerb származásúak, valamint a régimódi kereskedők játszották, és igyekeztek a régi kereteket megőrizni. Különösen a feltörekvő zsidó konkurrenciát igyekeztek visszaszorítani, és el is érték, hogy a húszas évek végén mintegy 500 (?!) izraelita távozni kényszerült. A vékony polgári réteg a szerb, macedóromán, német és zsidó állat> és terménykereskedőkből, néhány tőkepénzesből, meggazdagodott kamarai és városi haszonbérlőkből, manufaktúra tulajdonosokból stb. 23 Aradul permanenta in istoria patriei... 214-219. POLLÁK Henrik: Adatok a magyar izraeliták statisztikájához. Első magyar-zsidó naptár és évkönyv 1848. szökőévre. Első évfolyam. Pest, 1848. 124-125, 128-131. 24 ALA - AC 682 ALA, Arad város levéltára 322, 879, 1239/1838., 97/1847.