A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)
GLÜCK Jenő: Adatok a szomszéd Arad vármegye 48-49-es történetéhez
mányokat. 7 Ide tartozik Arad megye 1978-ban napvilágot látott monográfiájának megfelelő fejezete is. 8 Az 1848-49-es aradi események megértéséhez pillantást kell vetnünk a megelőző időszak főbb vonatkozásaira. Arad vidékét súlyosan érintették nemcsak a török uralom kora (1552-1695), hanem a következő időszak eseményei is. Ide sorolható a II. Rákóczi Ferenc vezette felkelés (1703-1711), a Péró Szegedinác vezette mozgalom (1735), a marosi határőrvidék létesítése, majd áüománya zömének kivándorlása Oroszországba. A megye határai csupán a XVIII. század derekán tisztázódtak, és még későbben került sor a járások és ezeken belül a kerületek kialakítására. Egy 1848 elején készült felmérés szerint a népesség 156 faluban és 23 mezővárosban élt. Arad 1834. óta szab.kir.város volt. A lakosság főképp a megye nyugati felén tömörült, a keleti domb és hegyvidék népsűrűsége jóval ritkább volt. Fényes Elek adatai szerint (1844) a 238.184 főnyi lakosság nemzetiségének megoszlása (Arad város nélkül) a következő volt: 9 Nemzetiség Fő %-os arány: Magyar 36.061 15,13% Német 18.107 7,60 % Román 180.668 75,85 % Szlovák 1.789 0,75 % Szerb 1.406 0,59 % Görög 153 0,06 % A magyarok, románok, németek és szerbek az Alföldön vegyesen tömörültek, míg a keleti részeken a román elem tömböt alkotott. A lakosság zömét földművesek képezték és 1848-ban 23.694 telkes jobbágy család mellett „minden rendű zsellérek, lakosok és kertészek" 23.267 családot jelentettek. A törökök kiűzése után (1686-1695) eltelt másfél évszázadban Arad megye hatalmas gazdasági fejlődésen ment át. A lakosság végleges letelepedése nyomán uralkodóvá vált a mezőgazdaság, míg az állattartás visszaszorult, kivéve a keleti domb és hegyvidék egyes falvait. A legelők jórészének fokozatos feltörése és az erdőírtás beszűkülése egy ideig a békési pusztákra irányított egyes pásztorkodókat. E lehetőség is hovatovább eltűnt a helyi fejlődés eredményeképpen Arad megyében. 1771-1802 között a megművelt föld 137.568 holdról 280.079-re nőtt. Az alföldi területeken 1790 után előretört az árutermelés, amely változatos gabona mennyiséget dobott piacra. Úgy a földesurak, mint a parasztság tehetősebb elemei meglovagolták a gyapjú, majd a dohány konjunktúrát is. Nem véletlen, hogy Arad mezőgazdasági piaca Pest után következett és magához von7 MÁRKI Sándor: Arad vármegye és Arad szab. kir.város története. II.k. Arad 1895. GLÜCK Jenő: Parasztmozgalmak és a jobbágyság megszüntetése Arad megyében 1848 tavaszán. 1848. Arcok, eszmék, tettek. Bukarest 1974, 132-143, u.a. Contributii eu privire. la prima etapa a miscarilor taranesti din 1848-49 in comitatul Arad. Studii si cercetari de stiinte sociale. Bucuresti 1958, 185-220. 8 Aradul permanenta in istoria patriei. Arad 1978. 239-276. 9 ALA. Acta congregationum Qcövetkezökben AC) 385/1848. Évjelzés nélküli levéltári anyagok 1848-ból származnak.
