A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

TAKÁCS József: Szeged új toronyórái és mestereik (1806-1883)

Az 1800-as évek derekáig - amíg a városi polgárjognak volt reális tartalma és vonzereje - a toronyórákkal (az említett módokon) kapcsolatba került mind a 12 mesterember rendelkezett polgárjoggal, a zsidó órást kivéve. A 19. század első felében a szegedi toronyórákkal kapcsolatba került helybeli személyek mindegyike római katolikus volt. Az evangélikus Haller és a zsidó Szmetán órások szereplésével szűnt meg közöttük a század dereka táján a vallási homogenitás. A 18 személyből 12-nek saját háza volt Szegeden (kettő még mezőgazdasági ingatlanokat - kertet, szőlőt - is birtokolt), és további 3-3 főnek nem volt háza, ületve nem tudunk róla, hogy üyet birtokolt volna. Vagyoni helyzet tekintetében Auer és Brauswetter órások emelkedtek ki: ők a korszak végén (ületve már azon túl) felkerültek a virüisek listájára. A többiek átlagos vagyonú, vagy szegény iparűzők voltak és maradtak. E közel 80 év történetében szereplő szegedi ületőségű mesterek - egy-két fő kivételével - képzettségüket még az - órásiparban szakmai felhígulást előidéző - Új Iparrend (1859) életbe lépése előtt szerzetek, s - bár a vándorlási kényszer már megszűnt - többen (így: Auer, a Brauswetterék, valamint Jámbori és Pollák - de talán még mások is) külföldön (többnyire Svájcban de Bajorországban és Ausztriában is) képezték tovább magukat. A vidéki mesterek szolgálatainak igénybe vétele a 19. század első évtizedének derekától az 1833-ig terjedő időszakra esett, mely az akkori helybeli órásipar egyfajta minősítéseként is értelmezhető. A szegedi órásműhelyek - a vizsgált korszakban - nem szálltak apáról fiúra, csak egy generáción át működtek, egyedül a Brauswetter családban öröklődött több nemzedéken át ez a mesterség. (Bognárnak és Jámborinak ugyan a fia is órás lett, de egyikük sem Szegeden.) A város órásmesterei 25 - 30 évenként teljesen kicserélődtek. IRODALOM APRÓ 1986 APRÓ FERENC: Brauswetterék Szegeden. (Délmagyarország. 1986. febr. 1. 8. old.) BALLWEG 1975 MANFRED BALLWEG: Bruckmann's Uhren-Lexikon. München, 1975. Emlékkönyv 1872. Az 1872-dik évben Kecskeméten rendezett Országos Iparműtárlat emlékkönyve. Szerk.: KATONA ZSIGMOND. Kecskemét, 1874. Emlékkönyv 1876. Az 1876 évi Magyar Országos Ipar-, Termény- és Állat-Kiállítás emlékkönyve. Szerk.: GELLÉRI MÓR. Szeged, 1877. Emlékkönyv 1879. Emlékkönyv az 1879-ik évi székesfehérvári országos mű-, ipar-, termény- és állatkiáüításról. Szerk.: BRAUN IZIDOR. Székesfehérvár-Budapest, 1880. GELLÉRI 1892. GELLÉRI MÓR: Ötven év a magyar ipar történetéből. 1842-1892. Budapest, 1892. Hivatalos jelentés 1878. Hivatalos jelentés a Parisban 1878-ban tartott egyetemes kiállításról. Budapest, 1879. 7. füzet. Kamarai jelentés 1870/75. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelentése ... a budapesti kamarai kerület kézmű- és gyáriparáról, az 1870-1875-iki években. Budapest, 1877.