A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)
TAKÁCS József: Szeged új toronyórái és mestereik (1806-1883)
Október 29-én - a már említett összetételű - bizottság újabb óra-felülvizsgálatot tartott, ezúttal „kiterjeszkedve annak részleteire" is. Az óra „járását pontosnak, felállítását helyesnek" tapasztalták, s mint a szerződésnek minden tekintetben megfelelőt átvették. Csupán Auer József tett egy csekély kritikai észrevételt: kívánatosnak tartotta volna, hogy „a mutató kerekek tengelyei is rézperselybe járjanak". A bizottság indítványozta a tanácsnak, hogy a Grubernek szerződés szerint járó összeg fennmaradt hányadát - vagyis 800 Ft-ot - fizesse ki. 362 Az összeg kifizetését a november 15-i tanácsülés a 3 éves jótállási időre visszatartandó 180 Ft-os biztosíték levonása meüett hagyta jóvá. Egyben kikötötte, hogy a jótáüási idő akkor veszi majd kezdetét, amikor az óra ismételt felülvizsgálata - az óralapok kivüágítását követően - megtörténik, „az óramű a város részére addig átvettnek nem nyüváníttatik". A vüágítást hátráltató körülmények mielőbbi elhárítására Zsüla Vilmos osztálymérnököt bízták meg. 363 Az esténként sötétségbe burkolózó óraszámlapok látványa csalódással töltötte el a szegedieket, mert tudomásuk volt róla, hogy a városházi toronyóra „éjjeli szolgálatra is be lesz rendezve". 3 A kivüágítással kapcsolatos első ismert intézkedés november 26-án történt: Zaboretzky építésvezető délután 3 órára magához kérette Lázár, gázgyári igazgatót. 365 A találkozón szóban megrendelt órakivüágítási munkák áüásáról és a kivüágítás várható időpontjáról december 6-án érdeklődött Lázárnál az építésvezető.Sürgetése ellenére a próbakivüágításra csak 1884. január 26-án került sor, a felülvizsgálatra kijelölt bizottság jelenlétében. A tapasztaltakat jegyzőkönyvbe foglaltakba czélszerűen alkalmazott gázlángok által az óralapok teljesen meg lévén világítva; a rajta levő számok és mutatók, valamint maga az alapszín is teljesen tiszták (...) a kiküldött (...) bizottság tehát ezen óralapokat mint a szerződésnek teljesen megfelelőket (...) a város részére átvette." 366 A február 7-i tanácsülés ezt tudomásul vette, hangsúlyozva, hogy a 3 éves jótállási idő január 26-tól számítandó. 367 1887. február 13-án Gruber azzal a kéréssel fordult a városi tanácshoz, hogy letétbe helyezett 180 Ft óvadékát „kiutalványozni méltóztassék" 368 mert a jótállási idő letelt. Másnap a tanács a mérnöki hivatalnak továbbította a kérelmet azzal az utasítással, hogy végezzék el az óra pótfelülvizsgálatát, az óvadék kifizetését ugyanis ennek eredményétől tették függővé. A bizottság tagjai - Járóczi mérnök, Nagy Károly városi gépész, Auer József és Brauswetter János órások - március 21-én vették vizsgálat alá a 3 éve működő órát és azt tapasztalták, hogy „azon semminemű kopás, görbülés és törés jelei nem mutatkoznak", ezért az óvadék kifizetése ellen nem emeltek kifogást. 369 Miután az óvadék kiutalványozását a tanács jóváhagyta, az események váratlan fordulata következett be: Szentesi Gusztáv számvevőtiszt írásban jelentette a tanácsnak, hogy Gruber részére a 180 Ft összegű óvadékot még 1885. november 2-án kifizették.Tehát nem volt más hátra, mint az ügydarabot a levéltárnak átadni. 370 362 CsML. IV. B. 1406. Fasc. 7428/83 Nro. 3734/83 és további jelzet nélküli melléklete. 363 u. o. Nro. 19518/83 előadói ív és melléklete. 364 Szegedi Híradó. 1883. nov. 4. 365 CsML. IV. B. 1414. 57. doboz. További jelzet nélküli levélmásolat. 366 CsML. IV. B. 1406. Fasc. 7428/83 Nro. 4517/84. 367 u. o. Nro. 1450/84. előadói ív 368 u. o. Nro. 3045/87 369 u. o. Nro. 6525/87 370 CsML. IV. B. 1406. Fasc. 7428/83. Nro. 8443/87.
