A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)
TAKÁCS József: Szeged új toronyórái és mestereik (1806-1883)
templomban Kriszt Johanna 24 éves helybeli születésű hajadonnal kötött házasságot. 210 1847-ben lett Szegeden polgár. 211 Miután a kijelölt bizottság úgy találta, hogy Brauswetter a „magára vállalt szerződési kötelezettségnek eleget tett", a tanács áprüis 3-án jóvá hagyta a javításért, valamint a több hónapon át tartó órakezelésért Brauswettert megülető összegek visszamenőleges kifizetését. 212 Brauswetter János személyében tehát - hosszú idő után először - ismét órásmester kezébe került a városi toronyórák kezelése. Rokonszakmát űző iparosok többé nem tölO 1 Q tötték be ezt a feladatkört Szegeden. Igaz, a velük szemben támasztott követelmények is növekedtek. A toronyórák járását ületően addig soha nem alkalmazott szigorú ellenőrzések bevezetéséről is határozatot hozott a tanács a már említett 1861. január 29-i ülésén. Felhívással fordult a város papságához, hogy a jövőben templomuk órájának járását kisérjék figyelemmel. A főkapitánynak pedig meghagyta, hogy a városi csendbiztosok ezentúl rendszeresen tudakozódjanak a papságnál „az órák mikénti járásáról", hogy rendeüenességek észlelése esetén az órakezelő járandóságából levonást lehessen eszközölni. 214 Az 1859. december 15-hez kapcsolódó másik fontos esemény az volt, hogy tanácsi jóváhagyással Hoffmann Mihály ácsmestert megbízták az alsóvárosi templom tornyába kerülő (új) óra felszereléséhez szükséges állványok feláüításával. 215 Az áüványozás költségei 155 Ft 80 xr-ra rúgtak. 216 Az óra elkészítésére - 840 Ft-ért - Brauswetter János vállalkozott. A vele kötött szerződés dátuma és tartalma nem ismeretes (maga az irat sem maradt fenn), de egy 1861. április 3-i tanácsülési jegyzőkönyvből annyi kiderül, hogy a szerkezetet 7 hét alatt kellett elkészítenie. 217 Előlegként 280 Ftot utaltak ki neki. Hogy az állványozás csiga lassúsággal haladt - és végülis jóval több, mint egy évet vett igénybe - két körülménnyel magyar ázható. Az óra várható elkészítési időpontjáig Hoffmannak túl sok idő állott rendelkezésére, s ez idő alatt nem csak az állványok felállításával foglalkozott, hanem más megbízatásainak teljesítésén is dolgozott. 1860-ban például az „újszegedi három lábas hidakat" javította 314 Ft 92 xr-ért. 218 Sőt feladatai tovább szaporodtak, amikor azév októberében 3 évre elnyerte a „várost ülető ács munkák teljesítését". 219 Az állványozási munkák 1861. áprüis 11-e után vettek nagyobb lendületet, amikoris az óra felszerelésének időpontja már belátható közelségbe került. Szeghő János tanácsnok május 22-én jelentette a tanácsnak az alsóvárosi toronyóra elkészülésének té210 Szeged Belvárosi Plébánia. Hz. Ak. IV. köt. 336. old. 211 CsML. XV. 15. 8. doboz. Ö. 26. Nro. 37. 179. sorszám alatt. 212 CsML. IV: B. 1107. a. 1861. ápr. 3. Nro. 1725. 213 A városi toronyórások (általunk rekonstruált) névsorában (1950-ig) előforduló személyek - (időrendben:) Zalaváry Béla, Reményi Mór, a Fischer Testvérek, majd Csúri Ferenc, Joachim Károly, Papp Nándor és Szabó István - valamennyien órások voltak. 214 CsML. IV. B. 1107. a. 1861. jan. 29. Nro. 299. 215 CsML. IV. B. 1107. a. 1859. dec. 15. Nro. 18256. 216 CsML. IV. B. 1107. a. 1861. ápr. 11. Nro. 1867. 217 CsML. IV. B. 1107. a. 1861. ápr. 3. Nro. 1725. 218 CsML. IV. B. 1108. a. 1861. ápr. 3. Nro. 218. 219 CsML. IV. B. 1108. a. 1861. ápr. 15. Nro. 266.
