A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

TAKÁCS József: Szeged új toronyórái és mestereik (1806-1883)

Egyes magyarországi műhelyek - röviddel a század dereka után - már készletre, raktárra is termeltek, ami azelőtt sohasem fordult elő. Az osztrák és német toronyóragyárakban a 19. század második felében már tömeg­gyártás folyt. Például a lipcsei Bernhardt Zachariäe cég 1884-ben a kassai dómnak szállított órája a 675. sorszámot viselte 188 . A világhírű Mannhardt cég - alapítójának élete folyamán - 52 év alatt több, mint 1200 toronyórát gyártott, s egyebek közt Ma­gyarországra és Erdélybe is szállított. 189 A külföldi toronyóragyárak termékei zömében nagy megelégedést váltottak ki a ha­zai közvéleményben. A speissingi Stiehl cég (melyről a későbbiekben még bővebben lesz szó) 1865-ben Sopronnak száüított órája még 100 év múltán is (!) a város legponto­sabb és legmegbízhatóbb toronyórája volt. A Königl. Mannhardtsche Turmuhren­fabrik-ot Szentkláray Jenő 1871-ben - a csanádi egyházmegye székhelyén, a szeminári­umi templom tornyába beáüított vadonatúj órájukon lelkesülve - melegen ajánlotta a papság figyelmébe. 190 A toronyórák sorozatban való gyártása együtt járt egy sor konstrukciós és technoló­giai újítás bevezetésével. Ennek egyik szembeötlő jeleként a toronyórák vázszerkezetét és (nyers) fogaskerekeit már nem kovácsolással, hanem (többnyire) öntéssel állították elő. Az előbbiekhez szürkevasöntvényt, az utóbbiakhoz a vason kivül bronzot, vagy re­zet használtak. Az öntvény sorjás éleit reszeléssel, a működő felületeket ugyanígy, vagy hántolással és azt követő csiszolással munkálták meg. 191 Kompakt építési módjuk következtében a toronyórák befoglaló mérete lényegesen, súlya mérsékelten csökkent. Az órasúlyokat sem kőből készítették, mint korábban, hanem fémöntvényből. Elő­fordultak vaslemezből kialakított hengerek is, melyeket nagy fajsúlyú anyaggal (pl. ho­mok vagy vashulladék) töltöttek meg. A kenderkötelek helyett egyre inkább a drótkötél lett általános. Az addig szokásos naponkénti felhúzást igénylő toronyórák meüett olyan típusok is megjelentek, melyek 30 óráig, sőt akár 8 napig is eljártak egy felhúzást követően. Az éjszaka gázlánggal megvüágított számlapú nagyórák létesítésével külföldön az 1820-as években próbálkoztak először. 192 Hazánkban a 19. század második felében hono­sodtak meg. Az első „üynemű készítmény" Magyarországon Lechner József pesti órás Váci utcai üzlete fölé felszerelt - Csomortányi [Elek?] gépésszel együtt 1857-ben készített - éjfé­lig gázlánggal kivilágított elektromos (!) órája volt. Byen megoldású hazai templomto­ronyórára az első adat 1871. május 9-ről való. Klempa Simon prépost, terézvárosi plébános és Herle Antal egyházgondnok ekkor kezdeményezte templomuk tornyába egy transzpa­rens számlapú óra megvalósítását, mely azév őszén már kivitelezés alatt áüott. 194 188 Lásd: MÓSzL. 1906. 22. szám. 394. old. 189 Allgemeine Deutsche Biographie. Zwanzigster Band. Berlin, 1970. (Az 1884. évi első kiadás újranyo­mása!) 203. old.; Schulte 1902. 500. old. 190 Történelmi adattár 1871. 95. old. 191 FRECSKAY JÁNOS: Mesterségek szótára. I. rész. Ötven iparág leírása. Budapest, 1912. 165-182, 239-257 és 355-356. old., valamint Prof. Dr. Terplán Zénó (Miskolc) szíves közlése és saját helyszíni szemléink alapján. 192 Franz Maria FELDHAUS: Die Technik der Vorzeit, der geschichtlichen Zeit und der Naturvölker. München, 1965. 1239 - 1240. hasáb; Schulte 1902. 858. old. 193 Hölgyfutár. 1857. máj. 5. 463. old. 194 BFL. IV. 1303/f. Fase. V. 307/1872. Nro. 16001/1871. és Nro. 178/1872.

Next

/
Oldalképek
Tartalom