A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

TAKÁCS József: Szeged új toronyórái és mestereik (1806-1883)

- tanácshoz benyújtott szakvéleményében a vörösréz csatornák átengedését nem pártolta, mert azok nagyobb értéket képviselnek, mint amennyibe az új bádogcsatornák elkészítése kerülne, de úgy vélte „a torony órák (sic!) esetleg átengedhetők"

175 lennének. A városi építész nyüvánvalóan azt feltételezte -se tévhitében a főmérnök is osztozott - hogy a kéttornyú templomhoz két óraszerkezet dukál. Éppen azért vonakodtak megválni a régi órától, mert akkor „az uj rókusi templomhoz két új torony óra lesz beszerzendő, különben csak egy kellene".

116 Szeged város gazdászi hivatala 1908. március 6-án jelentette a tanácsnak, hogy a rókusi templom leszerelt orgonáját, toronyóráját és két régi harangját - tanácsi meghagyás szerint - fogatokkal elszállították: az orgonát a régi gimnázium épületébe, a harangokat a gazdasági udvarba. A „templom órája a plébánia udvarban egy elzárt színben nyert elhelyezést s azt Várhelyi József plébános úr 1 77 őrzi." A szerkezet további sorsáról - így a felsőközponti plébániatemplom részére való átadásának feltételezett tényéről - nem került elő dokumentum. A balástyai toronyóra az 1990-es évek elejéig működött és 1996 nyarán még igen jó állapotban volt.

178 Kovácsolt laposvasakból kialakított, 45 x 136 x 86 cm befoglaló méretű vázát csavarkötések fogják össze. A felső, középső két keresztmerevítőn vasművi jelzés és 1805-ös évszám látható beütve. Ez utóbbi az óra korának terminus post quem datálásához az egyetlen támpont. A tíz függőleges vázelem lábnak kiképzett alsó vége fa gerendákra támaszkodik. Felső végük - az e szerkezeti elemek 19. század első felében még szokásos kivitelétől eltérően - minden díszítő elemet nélkülöz. Az ingafelfüggesztést tartó vas traverzek ellenben - dekoratív céüal - indaszerűen hajlítottak, sőt az átlós merevítő csigavonal geometriát követő alsó végét kovácsolt vasból kialakított virág díszíti. A nagy méretű fogaskerekek koszorúja réz öntvény, melyen a fogazat kézzel lett kimunkálva. Az agyak és a küUők viszont kovácsolt vasból készültek. Archaikus szerkezeti megoldásra vaü a nyomatékátvitelt szolgáló gépelemeknek a tengelyen kereszt irányban átütött vas ékekkel való rögzítése. A tengelyvégek siklócsapágyazásúak, ámbár a jelenlegi prizmatikus rézperselyek (melyek a vázon e célra kialakított kvadratikus nyüásokba üleszkednek ) - csekély kopásuk miatt - aligha lehetnek eredetiek. Ugyancsak későbbi beavatkozás eredménye a jelenlegi Graham gátszerkezet. Az inga hossza kb. 350 cm.

179 Az óramutatók forgatásához szükséges nyomatékátvitel olyan egyszerű szöghajtással van megoldva, mely két, egymásra merőleges tengelyű, nyújtott fogazatú kerékből áll. (A szegedi szerb ortodox templom 18. századi óráján látható hasonló megoldás.) Mindkét kereket kézi munkával alakították ki, vaslemezből. Az órát egykor működtető mindhárom kősúly megtalálható az óraház alatti szinten. Alakjuk hengeres, mindkét végük domború kialakítású. (Átmérőjük: 28, 30 és 32 cm; teljes hosszuk: 45, 50 és 50 cm.) Felfüggesztésükre egy-egy ólomba foglalt vasfül szolgált. 175 CSML. IV. B. 1414. 46. doboz. Nro. 17695/1905. Az „esetleg" szót a főmérnök utólagosan írta bele a szövegbe. - A rókusi templom tégla, fa, cserép és vasanyagát az újszegedi és röszkei templomok építésére szándékoztak fordítani. (CsML. IV. B. 1402. a. 1905. júl. 27. Nro. 440.) 176 u. o. - A kurzívval szedett szavak a főmérnök utólagos kiegészítései. 177 CsML. IV. B. 1414. 47. doboz. Nro. 576/1908. 178 A balástyai templomtoronyóra állapotára, szerkezetére vonatkozó - itt és az alábbiakban közölt - megállapításaink az 1996. július 2-án tartott helyszíni szemlénk alkalmával látottakon alapulnak. Az óra megtekintését és a plébániai irattárban való kutatást Kovács Péter plébános úr tette lehetővé. Segítségét ezúton is hálásan köszönjük.