A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

MARJANUCZ László: Szeged társadalma és népességfejlődése a 18-19. században

Ilyen, a városi össznépességgel kapcsolatos értelmezési probléma a külterületi lakosság urbanizációs állapotának a megítélése.

41 Év Külterületi össznépesség (fő) Aránya az össznépességen belül (%) 1850 13 508 26,6 1857 23 120 1870 26 015 36,6 1900 38 189 37,9 1910 42 419 35,4 Két fontos tanulság következik a fenti számsorokból. Egyik, hogy a statisztika városlakóként tartott nyílván 35 %-nyi, mezőgazdasággal foglalkozó, tanyán élő népességet. A másik, hogy a kezdeti dinamizmus 1900 után megtorpant, s az inkább már a belterületi lakosság gyarapodását jellemezte. Juhász Antal számításai szerint azonban még így is Szeged volt a leginkább „tanyás" város az Alföldön, hisz itt jutott a legtöbb külterületi ember 1 km

2-re (52 fő). Ez egyszerre mutatta a városias települési viszonyok képlékenységét, illetve a tanyai élet más körzetektől elütő intenzív, belterjes jellegét. Hisz azonos nagyságú területre eső nagyobb lélekszám a gazdálkodási szint fejlettségéből következett. Ami a századközepén még nem volt egyértelmű, hogy ti. Szeged népességemelkedéséhez mely területek szolgáltatják a szükséges demográfiai forrásokat, a századfordulóra eldőlt. Zsákutcába jutott a családi termelési üzemre alapított paraszti felemelkedés Szeged tanyás vidékein. Nem állítható, hogy ez általában a földműveléshez kötődő egzisztenciák kudarcra ítélt társadalmi modelljét, a tanyás gazdálkodás polgárosító hatásának a hiányát jelentette. Inkább az történt, hogy a kedvezőtlen gazdasági kilátások kényszerítették a tanyai lakosságot óvatosabb családtervezésre, bár maga a kedvezőtlen közgazdasági környezet is részben a tradicionális gazdálkodási rend következménye. Önmagában a visszafogott népmozgalom, a keretek között tartott gyermekáldás lehetne a polgári jólét szímptornája is, de itt nem erről volt szó. A 125 000 főre becsült és a ténylegesen regisztrált 118 000-es adat miatti csalódást a tanyai népesség okozta. Nem az egyke által, mert ez a társadalmi jelenség ismeretlen volt a szegedi tanyákon. Sőt, virulens formában élt tovább az a gyakorlat, mely a sok gyermeket Isten áldásának, s a családi funkcióként kezelt létfenntartói tevékenység nélkülözhetetlen elemének tartotta. Két ok miatt azonban mégis bekövetkezett a külterületi lakosság demográfiai megtorpanása: egyik a már említett, válságba jutott jövedelemszerzési mód, a másik a polgári fejlődés civilizációs áldásainak, az egészségügyi vívmányok helyi alkalmazásának elmaradása.

42 Egy-egy járványos időszakban tehetetlenül ki volt szolgáltatva a tanyai nép e pusztító betegségeknek, orvosság, értő személyzet hiányában a 19. század elejére emlékeztető helyzetek termelődtek újra. 41 CemL Tiszti Ügyészi iratok. Népszámlálás 2798/1911. 42 Szegedi Híradó (SzH) 1901. február 2.