A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

ZOMBORI István: Kétfejű sas és cserkész liliom. A szegedi Történeti Gyűjtemény 115 éve

A harmadik szobában a régi szegedi céhek kuriózus emlékei vannak elhelyezve, köztük remekbve készült céhládák, a legrégibbek Mária Terézia idejéből. Itt látható egy szekrénykében, több egyházi emlék közt, két olyan tárgy is, amelyet a nemzetnek legnagyobb értékei közé kell számítani. Egy unikum-számba menő bronz templomi füstölő (thuribulum), amelyet egyik szegedi pusztai templom elomlott kövei közt találtak, meg egy kis rézfeszület, amelyet a Kőrösből halásztak ki. Mindkettő Árpád-kori s körülbelül egyidős a Szent Demeter-templom barokk tornyából kihámozott átmeneti stílusú toronnyal, amelynek megmentése Cs. Sebestyén Károly dr. múzeumőr érdeme. A művelődéstörténeti osztály utolsó szobája a szegedi irodalmi szoba, Dugonics András, Tömörkény István, Pósa Lajos, Mikszáth Kálmán relikviáival. "

74 Ezt követően ismerteti a gyűjtemény további részeit is. Móra megjegyzi, a rövid leírásból is kitűnik „...Egy nagy hibája van a szegedi Kultúrpalotának: Túlságosan zsúfolt és kevés a hely. Ez a hibája ugyan minden jó múzeumnak megvan, de a mienk túlságosan is szenved benne. A zsúfoltság rovására van az áttekinthetőségnek és hovatovább lehetetlenné teszi a fejlesztést."

75 Móra nem véletlenül hivatkozik a múzeum kicsiségére, hiszen már Reizner, - nem sokkal halála előtt - kitért arra, majd Tömörkény igazgatósága alatt végig azon fáradozott, hogy az épület két szárnyának bővítésével újabb lehetőséget biztosítson a könyvtár és múzeum számára. Ugyanezen időszakban megjelent és nyüván Mórától nem függetlenül elhangzó városismertető füzet a szegedi múzeum kapcsán röviden kitér az épület berendezéseire és gyűjteményeire és megjegyzi: „A Kultúrpalota háta mögött van az ún. várrom, a régi szegedi vár maradványa. Ha ezt egy kerítéssel hozzákapcsolják a múzeum épületéhez, benne el lehetne helyezni az archeológiai vagy kultúrhistóriai gyűjteményt, és ezek helyiségei a főépületben felszabadulnának. "

76 Ez az utalás a várrom megszerzésére, múzeumhoz csatolására és a várostörténeti múzeumi anyag bemutatására, immáron megfogalmazódott. (Ahhoz, hogy ebből valóság legyen, azonban több mint 10 évet keUett várni. A szegedi Városi Múzeumról 1936-ban készült jelentés a november 30.-Í bejegyzésnél jegyzi meg: „Közgyűlési határozat a vármaradvány múzeumi célra való át77 adására. " ) Móra az 1931. február 9-én kelt, Somogyi Szüveszterhez intézett levelében a múzeumról büszkén jegyzi meg: „A múzeumlátogatók száma évi 80.000. Több mint a Nemzeti Múzeumban." Valóban, erre a számra Móra Ferenc büszke lehetett, hisz a látogatók ezen létszáma csak a hétvégeken jött a múzeumba, a maihoz képest sokkal korlátozok 7ft tabb nyitvatartási idő alatt. Az elmondottakat figyelembevéve azt mondhatjuk, az 1918-al kezdődő „békebeli" időszak a történeti gyűjtemény szempontjából jelentős, sőt meghatározó. Gyakorlatilag ekkor szerveződik önálló gyűjteménnyé, amelyben meghatározó szerepe van Mórának, aki 1934-ben bekövetkezett haláláig a gyűjtemény legfőbb gondozójának tekinthető. Munkáját ugyanakkor segítette Cs. Sebestyén Károly is. Erre az időszakra esik az önálló leltárkönyv létrejötte, ületve a művelődéstörténeti anyagnak nevezett önálló kiállítá74 I. m. 300-301. 75 I. m. 303. 76 Szeged, Ismertető a város múltjáról és jelenéről, kultúrájáról és közgazdaságáról. írta: TONELLI Sándor. Szeged, 1926. 100. 77 Somogyi Könyvtár 355. 78 I. m. 342.