A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

ZOMBORI István: Kétfejű sas és cserkész liliom. A szegedi Történeti Gyűjtemény 115 éve

KÉTFEJŰ SAS ÉS CSERKÉSZ LILIOM A szegedi Történeti Gyűjtemény 115 éve ZOMBORI ISTVÁN Az itt következő ismertetés érthetően és szükségszerűen egyoldalú, mert kizárólag a Történeti Gyűjtemény létrejöttét és fejlődését kíséri figyelemmel. Természetesen ez az anyag nem független és nem elválasztható a mindenkori múzeumtörténettől, de érthetően, nem helyettesítheti azt. Mármint az egyelőre nem létező múzeumtörténetet, és az ehhez szorosan hozzátartozó dokumentumokat, amelyek nélkül elég nehéz volt a megírás, és bizonyára nem is hibátlan a jelen áttekintés.

1 Szeged városa a 19. század utolsó harmadában az ország második legnépesebb városa volt, több mint 70.000 lakossal. Ezen túlmenően az ország délkeleti részének nagy kereskedelmi és kulturális centruma, amelynek kapcsolata a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon is érezhető, de a kapcsolatrendszer délen, Arad, Temesvár, Újvidék, Szabadka, Zombor vidékére is kiterjed. Ezt a virágzó várost rombolja el 1879. március 12-én az árvíz. Ezt szó szerint kell érteni, hiszen a mintegy 6 000 házból álló város épületanyagából mindössze 300 marad meg. Az 1879-es árvíz nemcsak a város házait pusztította el, de vele együtt a város középkorból öröklődött intézményeit is. Ezt követte az egész monarchia, sőt Európa adakozása révén, nemzetközi segítséggel a város újjáépítése, amely 1880-83 között megy végbe. Ennek eredménye szerkezetében, épületeiben egy korszerű - mondhatjuk 20. századi színvonalú - város lesz, amelynek városépítési alaprendszere olyan, amelyet évtizedekkel később Párizsban, majd az 1890-es években Budapesten, a millenniumi ünnepségek kapcsán hasonlóképpen végeznek el. A Ferenc József személyes gondoskodását jelképező királyi biztos, az igen jelentős külföldi és belföldi segély, kormánytámogatás, valamint saját erőforrásai révén egy valóban modern európai várost alakítottak ki. Az újjáépítés során nemcsak a városszerkezet, az utcák, a házak lettek újak, de egy új, modern intézményrendszert is teremtettek: új városháza, iskolák, bíróság, börtön, színház, posta stb. 1 Sajnálatos és nehezen magyarázható, hogy mind a mai napig a szegedi múzeum nem rendelkezik sem részletesebb, sem rövidebb múzeumtörténettel. Annál kevésbé érthető, mert a Somogyi Könyvtár 1984-ben megjelentette saját intézménytörténetét Péter László szerkesztésében: „A Somogyi Könyvtár - száz éve" címmel, Szeged, 1984. A továbbiakban: Somogyi Könyvtár. A múzeumról Fári Irén írt 2 oldalas kronológiát a „Szeged" című folyóirat 1998 novemberi számában a 6-7. oldalon: „Az első évtizedek. Adatok a szegedi múzeum történetéhez" címmel. Fentebb idézett adatunkat is ebből vettük. I. m. 6. Már e tanulmány elkészülte után jelent meg a Magyar Múzeumok 1999/1 száma, amely több, a múzeum történetére vonatkozó írást tartalmaz, de ezeket már nem tudtuk felhasználni.