A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

BEZDÁN Sándor: Bevezetés az egyesülettörténeti kutatásba

jük az egyesületi anyagok többségét, mivel az alakulási jegyzőkönyvet és alapszabályt a polgármester közvetítette a Belügyminisztériumba. A polgármester évi jelentései viszont rendszerint hiányosan közölték még az egyletek számát és címét is. Az Országgyűlési Naplók megőrizték az egyesületekkel kapcsolatos parlamenti vitákat. Többször szóba került az egyesületi törvény hiánya, mivel a vizsgált félszázadban csak belügyminiszteri rendeletek szabályozták az egyesületi jogot. Ugyancsak gyakori a képviselők interpellációja valamely egyesület érdekében (engedélyezés, betiltás). Másodlagos forrás az egyesületekről a sajtó, de a működésről olykor csak egy-két hír maradt fenn. Sematikus forrás ugyan az alapításról, közgyűlésről szóló rövid beszámoló, annál értékesebb viszont a rendezvények tartalmára vonatkozó hír (öntevékeny színjátszás, műsorok stb.). Ugyancsak érdekes összehasonlítanunk egy település kormánypárti és ellenzéki újságjainak beszámolóit az egyleti életről, mivel számos kör alapszabályával ellentétben - politikai kérdésekkel is foglalkozott. A téli egyleti szezonban vezércikkeket is szenteltek a társadalmi szervezeteknek. A visszaemlékezések alig érintik az egyleti kérdést, a jubileumi összefoglalások (hírlapi közlemény, füzet, könyvecske) azonban nélkülözhetetlen források. A tények tiszteletében megegyezik az egykori tudósító és a kései kutató, bár értékeléseik gyakran különböznek. Sajátos forrástípus az egykorú statisztika. 1878-ban jelent meg VARGHA Gyula egyesületi statisztikája, 1885-ben pedig GYÖRGY Aladár könyvtári statisztikája, mindkettő sok értékes adattal. Ezek csakúgy, mint más korabeli egyesületi statisztikák (Hunfalvy 1862, Koczányi 1899, Várostörténeti Statisztika 1908) hiányosak ugyan, de gazdag tényanyaguk a levéltári forrásokkal és sajtóval egybevetve egyre pontosabbá teszik a társadalom szerveződésének történeti folyamatát. Az egyesületi forrástípusok áttekintésével is szeretnénk felhívni a figyelmet a társadalom önszerveződésére. Bár az egyesületek változatos struktúrája és összetett szerepe több tudományág összefogását igényli (szociológia, politikatörténet, művelődéstörténet stb.), egy-egy forrásfeltárás is fontos adalék lehet egy majdani egyesülettörténeti országos szintézishez. Az egyesületek gazdag tényanyagának föltárása (címek, taglétszám, tagdíj, könyvtári jegyzék stb.), egyszerű leírása is nagyban hozzájárul egy-egy település fejlődésrajzához, az igényesebb kutatási módszer azonban több összefüggés megismerésére és bemutatására törekszik. A helyi társadalom tagozódása, műveltségi szintje, „urbanizációs foka" müyen kapcsolatban áll az egyesületek számával, a típusok elterjedtségével, a közösségi élet aktivitásával? A részleges kataszterek is alapul szolgálnak különböző statisztikai táblázatokhoz, amelyekből legalább a fő tendenciák kitűnnek (pl. a homogén katolikus Jászságban a katolikus körök jelentkezése az egyház „világi" politikai aktivitására utlal). Az egyesületi könyvtárak adatbázisait egy-két tanulmány erejéig Reisz László vizsgálta számítógépes módszerrel. A modern technika azonban még számtalan lehetőséget kínál a régi egyleti statisztikák és az egyéb forrásokra épülő adatbank összevetésére. Az interdisciplináris elemzés lehetőségére és szükséges voltára többször vissza kell térnünk. A történeti néprajz feltárhatja a társadalmi hagyományokat és szokásokat egyesületek írott szabályaiban vagy rituális tevékenységében. (Pl. a szimbólumok szerepe, zászlószentelési ünnepek.)