A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

MAROSVÁRI Attila: A kiszombori rotunda kutatástörténete

lön kiemelte még, hogy „az akkori átlagos vidéki fest&mesteremberek technikai és kompozicionális felkészültségét messze meghaladó tudással készültek e freskók, s mesterük itt az Alföld közepén, ahová ritkán jutottak el az idegenek, aligha lehetett más, mint magyar ember".

47 Bíró értelmezésének ismeretében, de Nikássy cikkének megjelenése előtt próbálta azonosítani a freskókon ábrázolt szenteket Kiss Mária Hortensia, a falu monográfusa. Átvéve Bíró analógiáját a veszprémi Gizella-kápolna freskóival, továbbá azt a véleményt is adaptálva, hogy a képek nem alkotnak egységes egészet, a freskók tartalmát illetően önálló alternatívával állt elő. A bal oldali alakban ő is a Veronika kendője epizódot ismerte fel, a következő, Bíró által azonosíthatatlannak tartott alak szerinte Szent Hedvig, míg a harmadik kép - Nikássy véleményével egybeeső módon - Szent Erzsébet lehet. Az ablaktól jobbra az első képet ő is a Szent Családdal azonosította, míg a jobb szélső kép véleménye szerint Szent Pál ábrázolása lehet.

48 A három, a freskókat értelmezni kívánó szerző közül csak Kiss Mária Hortensia volt, aki a képek keletkezését közelebbről is megpróbálta meghatározni. Álláspontja szerint a falképek valamikor a XTV. század első felében, valószínűleg a falu akkori földesura, a Csanád nemzetséghez tartozó Tamás csanádi püspök (1350-1358) megbízásából készülhettek.

49 Ezt az álláspontot vette át a csanádi püspökök monográfusa, Juhász Kálmán is, mi több, az utolsó, férfi szentet ábrázoló képet a Csanád nemzetség egyik tagja („talán éppen Telegdi püspök") védőszentjével, Szent Tamás apostollal azonosította.

50 A rotunda 1939-es átalakítása nem csupán a freskók föltárását és restaurálását hozta magával, de magának az épületnek is a műemléki szempontokat figyelembe vevő helyreállítását eredményezte. A képek föltárása ugyanis olyan - a korábbi átépítésekkor mindig elmaradó - falkutatással járt együtt, amely elősegítette a rotunda eredeti állapotának megismerését. A falkutatás felszínre hozta az egykori lapostéglás épület eredeti, utólagosan elfalazott ablakait, valamint az ablakokat körbefogó, a padozatig lefutó félköríves ülőfülkéket, továbbá „a gótikus bordázatú boltcikkelyek eredeti boltozását is".

51 Az északi fülkékben megtalált eredeti páros ablakok alapján rekonstruálták a délkeleti és északkeleti fülkék ablakait, ugyanakkor a keleti fülke ablakát nem állították helyre, csupán a XLX. századi ablak helyébe egy kisebb, román stílust követő, Barth Ferenc terveiben az oltárképet helyettesítő, s Mária mennybemenetelét ábrázoló ablak került.

52 Az ablakok rekonstruálása mellett a sekrestye ajtóméretének csökkentése lehetővé tette az erőteljesen megcsonkított egyik karéj részbeni helyreállítását. A karéjokon lefutó féloszlopok lábazatának - azaz a rotunda eredeti padozatának - megtalálása érdekében leástak az akkori padlószint alá: az eredeti szintet mintegy másfél méterrel a járószint alatt találták meg.

53 Mivel a rotunda a neoromán templom szentélyét alkotta, nem volt lehetőség arra, hogy a körtemplomot az eredeti padlószint alapján állítsák 47 BÍRÓ Béla. 10-12. 48 KISS Mária Hortensia. 83-86. Szent Pálként értelmezte az íróvesszőt tartó férfi szentet Barth Ferenc is. BARTH Ferenc. 48. 49 KISS Mária Hortensia. 82. 50 JUHÁSZ Kálmán: A csanádi püspökség története (1307-1386). Makó. 1946. Csanádvármegyei Könyvtár 40. 80. 51 BÍRÓ Béla. 9-10. 52 DÁVID Katalin: Az Árpád-kori Csanád vármegye. 40., BÍRÓ Béla. 10. 53 Uo.