A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

ZOMBORI István: Egy írástudó szegedi parasztpolgár a 20. század elejéről

volt Móra György rokusi mü kertész a másik Ördögh Árpád ujszegedi szabómester később amikor Lőrincz tizedes 1915 augusztusba fölment oroszlengyelországba rókusról Tézsla János szakaszvezető jött helyébe czivilbe korcsmáros egy kis mitugrálsz tartalomnélüii ember volt. A legénység nevei ezek Vajas József, Savanya János, Dobó János, Bauer Komád, Kucsora János, Hevesi János, Hevesi Ádám, Némedi József, Kéri József, Góri Antal, Rácz Pál, Bárkányi János, Szögi Péter, Berta István, Mészáros János, Varga István, Popán János, Keller Gergely, Ratki Ferencz, Hincsis Lajos, Mokracsek Ferencz, Tóth Mihály, Bagi András, Teleki Rafael, Sreit Ferencz, Müller János, Marsall János, Borsos József, Szakács Gyula, Berkó Márk, Pap Bálint, Kun József, Vass József, Kenéz Sándor, Orosz Pál, Kocsmár András, Barna István, Lantos István, ezek között is vannak kik változás folytán később jöttek oda de nagyobára a régiek amikor fölváltottak bennünket 1915 dcz 4én csak 14en voltunk az eredeti emberekből az a husz ember pedig akiket a háború elején elvittek közülünk mikor 40re levették a látszámot a neveik eszembe se jut mert jóformán időnk se volt megismerkedni, nem tudom hova sodor még a sorsom de 16 hónap alatt ezeknek az embereknek jó és rosz oldalát, jellemeit egész megismertem és mondhatni úgy éltünk mintha egy családot képeztünk volna, amikor leváltottak bennün abba biztunk hogy talán egyhelyre kerülünk azomban úgy szétszórtak benünket amenyire csak lehetett Gál tizedes barátom talán 6 emberrel az öreg laktanyába került 7en vagy 8an ki kerültek a cserepessori barakba, néhányan pedig a kinderakadémia laktanyába kerültünk én is ide lettem beosztva utóbb már csak Dobó János alsóvárosi barátom volt velem kivel valamikor kiképezve is együtt voltunk már a mozgósításkor mindig a sarkamba volt mintha csak a sorsát az enyémmel akarta volna össze kötni mindig is velem volt azomban engem az orvos szembetegnek talált és behoztak a Jókai utczai tartalékkorházba az akadémia laktanyába csa 10 napig voltam szegény Jánosnak nagyon nehezére esett, hogy elmaradtunk egymástól. Decz 27ike van. ma 16 éve amikor szegény édesanyám elhalt ezt a szomorú évfordulót elég szomorú helyen értem a karácsonyi ünnepek elmentek rajtunk s az ablakon át nehéz szível láttam mikor ismerősök mentek el, tegnap kis lányaim is meglátogatak majd sírva fakadtam arra a tudatra hogy mikor fogom őket ismét látni miután ugy vagyunk értesülve hogy legközelebb elmegyünk Pécsre. 23án a szegedi urinők szép karácsonyi ünnepet rendeztek nekünk karácsonyi ajándékkiosztással, egy diákénekkar énekelt majd Férbás iskolaigazgató mondott szép ünnepi beszédet egy úri hölgy Cholnoki kisasszony zongora kísérettel énekelt végül Mátyás Miklós tábori lelkész tartott szép karácsonyi beszédet a háborús idők hangulatához mérten, nekem ki az ily szellemi dolgokért nagyon tudok lelkesedni