A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

LAKATOS Pál – ORBÁN Imre: Egyházlátogatás a makói Szent István plébánián 1835-ben és 1859-ben

fölismerték, ezért a tridenti zsinat (1545-1563) a rekatolizáció és a katolikus megújulás eszközeként részletesen foglalkozott a canonica visitatio kérdésével. Az itt alkotott előírások Magyarországon is megszabták az elkövetkező három-négy évszázad egyházlátogatásainak menetét. A zsinat fontos intézkedése volt az a határozat, miszerint a püspökök az egész egyházmegyéjükre kiterjedő általános vizsgálatot két évenként kötelesek voltak megtartani. Persze ez a gyakoriság nem volt tartható, ezután mégis ugrásszerűen megnőtt ezen látogatások száma, s a jegyzőkönyvek tanúsága szerint mélyült alaposságuk is. Részletességük egészen megdöbbentő, hiszen az adott plébánián az utolsó csöbörig megvizsgáltak és összeírtak mindent. Egy-egy kánoni látogatás mindkét félnek anyagi terhet jelentett. Komoly előkészítést igényelt, de nemcsak a helyi szervek, hanem az egész egyházmegye részéről is. Lonovics püspök ezzel kapcsolatban adatta ki Temesvárott 1835-ben a már említett „ Articuli..."

1 című utasítását, mely kérdések formájában a legapróbb részletességgel sorolja föl, hogy a vizitatio mely dolgok vizsgálatára terjedjen ki. Lonovics püspök e kis íuzetecskéje különösen becses darabja múltszázadi művelődéstörténetünknek. Részekre, fejezetekre, illetve paragrafusokra osztva olyan útmutatást ad, mely az őt követő püspökök számára is mértékül szolgált. Ez alapján a jegyzőkönyvek, természetesen latinul, az egész egyházmegyében az alábbi sémát követték: I. rész Az anyaegyházról, ennek helyéről és építéséről, javadalmáról, bevételeiről, kiadásairól és gondnokáról, az istentiszteletekről és az istentiszteletek rendjéről I. fejezet Az N. anyaegyház helyéről, építéséről és fölszereléséről 1. §: Az N. anyaegyház helye 2. §: A templom külleme