A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

TÓTH Ferenc: A Maros szabályozási terve 1832-ből

Közben a Maros szabályozása tekintetében közvetlenül érintett két megye fontosnak tartotta a Maros vízrajzi felmérésének elkészítését. Az 1815. évi szabályozási tervek báró Vay Miklós királyi biztosnál maradtak, de azok azóta el is avultak, ezért főleg Szathmáry Sámuel Torontál megyei földmérő új felmérés készítését szorgalmazta. Erre megyéje 1823-ban fel is kérte, de más elfoglaltsága miatt ilyen nagy munkával nem tudott foglalkozni. Csanád megye földmérője, Giba Antal is egyetértett az új terv és költségvetés készítésével. Ezt minden tiszteletdíj nélkül hajlandó lett volna elkészíteni, ha a torontáli földmérőnek nincs ellenvetése. 1827-ben Giba Antal felmérte a Marosnak makói szakaszát és egy igen hasznos szabályozási tervet készített: a színes, kéziratos, 62x46 cm nagyságú, 1:30 2400 (1500 bécsi öl = 98 mm) méretarányú, latin nyelvű térkép lelőhelye a Magyar Országos Levéltár (S 12. Div. XIII. No. 576.). Két év múlva Szathmáry Sámuel Perjámostól a torkolatig megalkotja a Marosnak egy igen részletes és alapos vízrajzi térképét. A színes, kéziratos, 1:7 200 (500 bécsi öl = 130 mm) méretarányú, 9 csatlakozó szelvényből álló térkép hossza 975 cm, lelőhelye a Magyar Országos Levéltár (S 12. Div. XI. No. 101.). Marosi védművek Mivel az annyira óhajtott marosi átmetszések nem történtek meg, az árvizek elleni védekezés a töltések és a sarkantyúk építésére korlátozódott. A makói töltések Apátfalva határától Szeged határáig húzódtak. A város oltalmára 5000, a legelők védelmére 2610, az uradalmi allodiális földek óvására 3052 ölnyi töltés szolgált.

10 A makói töltések 3 öl magasak és alól 10 öl szélesek. Az itteni töltések igen erősek és nagy tömegűek, mégis állandó a veszélyhelyzet. Ennek két oka van: egyrészt Makónál igen leszűkül az ártér, másrészt a folyó romboló erejével árvizek idején ostromolja a töltéseket. A házak és a szőlők közelsége miatt a töltések áthelyezésére nincs lehetőség. Csanád megyei javaslat szerint Zombor irányában az eddigi 70 öl helyett 300 ölnyire kellene szélesíteni a töltések közötti távolságot. Az Oexel család erről hallani sem akar. Mivel a makói oldalon a mederhez igen közel húzódik a töltés, áradás során veszélyesen mossa, szaggatja oldalát. A folyó partjától 10-15 ölnyi távolságra eső töltések fundamentumába valósággal beássa magát a víz és a töltés a folyó árkába omlik. A város elöljárói 1827-ben elpanaszolják, hogy „a töltések mentében nyúló veteményes és szőlős kérteinket, nem különben a töltések alatt végig nyúló egy sor házat ismét kéntelenítettünk a városunkat oltalmazó töltéseknek feláldozni."

11