A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

MAROSVÁRI Attila: Iparoktatás Makón 1945 és 1956 között

eltség ilyen alakulása eldöntötte a szakoktatásban tevékenykedő mesterek minőségét is. Jó szakembereket - szakmunkásokat - nem nagyon engedtek el tanítani, rájuk a termelésben is nagy szükség volt. Előállott az a helyzet, hogy pedagógiailag és szakmailag képzetlen emberek tömege tanította az iparitanulókat. "

82 Erre utal az 1953. augusztus 19-i MTH jegyzőkönyvből vett idézet is: „...elvtárs felvetette a kérdést, hogy a 8 általános iskolát hány mester végezte el. Ezt pontosan meghatározni nem lehet, mert a mesterek egy része jelenleg fejezi be a nyolc általánost, kb. 30 %-ának nincs 8 általánosa...''

83 Az elvárást, amelyet Gerő Ernő fogalmazott meg („Az első és legfontosabb feladat tehát az, hogy ipari tanulóink minél gyorsabban és minél tökéletesebben elsajátítsák a szakmai ismereteket, hogy elméletileg és gyakorlatilag megszerezzék mindazt a tudást, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy szakmájukhoz kitűnően értő, szakmájuk minden csínját-bínját ismerő jól képzett szakmunkásokká váljanak.")

84 ilyen körülmények között nem lehetett megvalósítani. Az ellentmondást csak növelte, hogy a helyi igényekhez mindenkor rugalmasan alkalmazkodó szakoktatást fölváltó tervutasításos képzés és a továbbra is megmaradó regionális igények közé hamarosan tátongó szakadék került. Már 1950-ben látható volt, hogy a helyi szükséglet, a vállalati igények és a központi akarat, azaz az Országos Tervhivatal által megadott (és gyakran változó) keretszámok többnyire nem fedik egymást. Ebből következett, hogy míg egyes - a gazdaságpolitika által profilírozott - szakmákban túlképzés folyt, addig más, sokszor szintén profilszakmában (esztergályos, marós, vájár) nem képeztek elegendő szakmunkást. Vagy ha képeztek is, a végzett fiatalok egy része a vállalatok számára használhatatlan munkaerőnek bizonyult.

85 A megalapozatlan képzési struktúra emiatt az egész centralizált szakoktatást problematikussá tette, sőt nem egy esetben még létjogosultsága is kérdésessé vált. Az 1949-5 0-es tanév a Makói Körzeti Szakirányú Iparostanonciskolában még lényegében a hagyományos keretek között folyt ugyan, de a reformok hatása már ekkor is érvényesült: 75 tanuló az 1950. január 8-i minisztertanácsi határozat értelmében a leszerződött időnél fél, illetve egy évvel korábban, március 5-én megkapta a segédlevelét.

86 Ez azt jelentette, hogy a tananyagot nem sajátíthatták el, hiszen őket nem a megreformált, hanem a hagyományos, három évre szóló tanterv alapján oktatták, így gyakorlatilag félbe kellett szakítaniuk iskolai tanulmányaikat.