A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

MARJANUCZ László: A szegedi zsidó polgárság műértékeinek sorsa a deportálások idején

Kelemen Dezső 2 Gyulai Pál 4 59 dr. Schulz Károly 8 5 136 Winkler Hugó 20 29 Sellák Nándor 3 10 özv. Fodor Ferencné 4 2 1 dr. Lőw Immánuel 2 8 7 dr. Balassa Jenő 3 3 5 Heller Nándornc 45 Hegyi Zoltán 23 dr. Bodnár Géza 21 Kármán Arnold 18 Kiss Dávid 45 Korda Jenő 20 Deutsch Géza 92 dr. Dettre János 81 Klein Jenő 41 96 23 Fenti statisztikáról mindenek előtt azt kell mondanunk, hogy esetleges, tehát nem az elhurcolt zsidóság egészére vonatkozóan közöl adatokat. Valószínűleg azok a személyek kerültek listára, akiknek házaiból többfajta értéktárgyat hurcoltak el, s a kézzel írt. hevenyészve összállított statisztika általános képet kívánt nyerni a lefoglalt zsidó családi vagyonokról. Feltűnő, hogy hiányzik a vagyonleltárból az aranytárgyak jegyzéke, egyáltalán a drága ékszerek felsorolása. Ennek részbeni oka az lehetett, hogy a deportálás előtti személy- és podgyászvizsgálatkor megtalált darabokat azonnal beszállították a pénzügyi igazgatóságra, illetve, hogy ezeket a koncentrált értékeket valahogy mégiscsak sikerült megmenteni tulajdonosának. Köztudott, hogy a zsidók polgári öltözködési kultúrájában a rangot, ízlést jelző, olykor felhalmozást egyaránt szolgáló ékszereknek, drágább ruhaneműknek (buda) milyen nagy volt a szerepük. Ezekhez a legszemélyesebb családi emlékekhez, alkalmasint könnyen szállítható, s gyorsan egyéb értékké tehető személyes vagyontárgyakhoz sokszor az elhurcolásig ragaszkodtak. Nem világos az ezüst és porcelán tárgyak számsorában az, hogy ezek készletet, vagy egyes darabokat jelölnek-c. Winkler Hugó birtokában talált porcellán-együttes mellé bigyesztett „db" arra enged következtetni, hogy a számok egyes darabokat jelölnek.