A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

MARJANUCZ László: A szegedi zsidó polgárság műértékeinek sorsa a deportálások idején

kétséges, hogy a lokális élményanyagot megjelenítő különböző műfajú és értékű művészeti produktumok felkarolása sajátos kifejezése volt az itt lakó zsidók lokálpatrotizmusának. De az alkotók és témáik ennyire tendenciózus, egy gondolati sorban elhelyezhető válogatása mélyebb tudati régiókból táplálkozott. Ha pl. alaposabban megvizsgáljuk a Dettre Jánostól elvett képek jegyzékét, Szeged, az Alföld olyan ismert piktorait fedezhetjük fel, mint Szőri József, Viski Károly, Glatter Ferenc s a vidéki Magyarország olyan jellegzetes témáival, mint Utcarészlet, Tájkép, Falu vége. Kutyatanulmány, Kocsi, Lovak. S a szerzőknek, illetve a témáknak ez az egyoldalúsága valamennyi felvett jegyzéken kimutatható. Nem tekinthetjük véletlennek, hogy a sajátosan magyar életképek, az idillikus falusi, kisvárosi, paraszti sorsok magyar hangulatú feldolgozása ilyen súlyt kapott a polgári zsidó családok műtárgy-kollekciójában. A Szekeres, Tápaiak, Öregasszony, Parasztasszony, Tanyaház, Templomépítés, Paprikatuzérezők, Falusi pár, Tollfosztás stb. fenti körbe illeszthető témavilága még sok más darabbal is folytatható lenne, hogy bizonyítsuk e festmények gyűjtése, falraakasztása nem annyira a valós művészi értékek iránti vonzódás, mint inkább az asszimiláció sikerének, a zsidó polgárok magyarságának demonstratív kifejezése volt. Nem valószínű, hogy a rekviráló hatóság eltűnődött volna azon, milyen funkciót töltöttek be a számukra csak leltári darabként kezelt családi vagyontárgyak, műkincsek az elhurcolt magyar zsidók magyar tudatának, az őket kirekesztő magyar nemzeti közösséghez való tartozás fenntartásában. A tragédia természetesen nem ez, hanem a zsidóság társadalmi kiszorításával kezdődő, s tömeges fizikai megsemmisítésébe torkolló nemzeti szűkkeblűség volt. Az életérzésekről, hovatartozásról, magyarságról árulkodó személyes és családi hagyatékok rideg megfontolásokon alapuló számbavétele, újraértékesítése valahol általában az ember, az emberiesség megvetésének a szimptómáját is jelenti.