A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

MARJANUCZ László: A szegedi zsidó polgárság műértékeinek sorsa a deportálások idején

Dinnyés Ferenc, Joachim Ferenc lefelé osztályozása nem felelt meg művészetük esztétikai színvonalának. Ők elsőrangú festők voltak, akik közül Joachim Ferenc Brummer József világhírű szegedi műgyűjtő segítségével Párizsban folytatott tanulmányokat. Ugyanilyen érthetetlen a másik szegedi kitűnőség, Dorogi Imre és a nem szegedi, de magas esztétikai színvonalon dolgozó Erdélyi Mihály alacsonyra taksálása, illetve a helyi közönség körében viszonylag népszerű, de művészeti súlyát tekintve a másodvonalba tartozó Viski Károly kiemelése. Folytathatjuk a sort a szolnoki Fényes Adolffal, a Bernáth Aurél mellett mesterkedő Szőnyi Istvánnal, az Erdélyi Mihály kezei alatt tanult, s zseniális új stílust, a kubisztikus világlátást megvalósító Nagy Istvánnal, vagy a képzőművészeti főiskola tanárával, Vaszary Jánossal, akik mind magas művészi értéket produkáltak, de egy ezzel ellentétes szempont második vonalbeli, szakszerű alföldi festőkkel, Kazinczy Ödönnel, Heller Ödönnel, Parobek Alajossal helyezte egy szintre. Viszonylag nagy anyagról van szó,mcly alaposabb művészettörténeti tájékozódás után a hatósági rangsorolásban kifejezésre jutott szerkesztési elvek mellett másfajta számbavételt is lehetővé tesz. újabb értelmezési tartományokat nyit ki. Terjedelmi okok és szerkezeti egyszerűsítések magyarázzák, hogy bár a kultúra lefoglalása kapcsán megyei akcióról beszéltünk, a függelékben közzétett listák csak a szegedi „begyűjtés" eredményeit foglalják magukba. Részben azért, mert a makói, hódmezővásárhelyi leltárak kevésbé rendezettek, mint a szegediek, illetve hiányoznak a származási helyre ~ tulajdonosra ~ vonatkozó feljegyzések. Amint nem célunk, hogy lefoglalt műkincsek közzétételén kívül elemezzük a műgyűjtő művészeti törekvéseit, úgy az elkobzott értékek tudatformáló, esztétikai, érzelemgazdagító hatásáról sem nyilatkozzunk. Azt sincs módunkban megállapítani, hogy egyes nagyobb kollekciók létrejötte mennyire tekinthető a fanatikus műélvezet, vagy értékálló tőkealapok képzésére irányuló tevékenység eredményének. Szelesi Zoltán kutatásaiból tudjuk, hogy a századforduló híres műgyűjtői közé tartoztak: Kárász Géza horgosi földbirtokos, Zsótér Andor hajósgazda.

42 Mellettük kiemelkedő helyet foglalt el Enyedi Lukács laptulajdonos, aki a századforduló után vitathatatlanul Szeged legérdekesebb műgyűjteményével rendelkezett. Családi hagyatéka azért nem szerepelt a 44-es begyűjtőíveken, mert maga Enyedi Lukács időközben Pestre költözött, s a Zsótér Ilkával kötött házassága révén óriásira dagadt házaspári kollekciót az alapítók halála után az örökösök szétosztották. A két háború között élő szegedi zsidó műgyűjtők közül Dettre János, Déry Ernőné, Déry Sándor, Beregi Béla, Back Bernát, Winkler Hugó és Kiss Dávid voltak a legismertebbek. Közülük pusztán Back Bernát híres magángyűjteménye úszta