A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)
MARJANUCZ László: A szegedi zsidó polgárság műértékeinek sorsa a deportálások idején
A vagyontárgyak és műértékek bejelentését, valamint összegyűjtését elvégezték a körzetbe tartozó valamennyi városban. A vidékről beszállított ingóságok szortírozása Szegeden történt, ám csak Makó és Hódmezővásárhely zsidó polgárainak nyilvántartott vagyonjegy zekét találtuk meg, míg Csongrád és Szentes idevágó iratai töredékesen, kézzel írt piszkozatban maradtak fenn. Ezért csak utalásszerűén említjük meg, hogy Csongrádban 44 festményt, 28 herendi és Rosenthal-i porcelánkészletet (darabszámát nem ismerjük). 20 ólomkristály-kcszletet és 7 gobleint foglaltak le. A valóságosan elhurcolt javak számát többre tarthatjuk, mert a piszkozatban olvasható számsorok csupán egy előfelmérés adatai lehettek. Szentesről bővebbek az információk: 302 db. festményt. 133 db. porcelánt, 12 szobrot. 13 bélyegalbumot és 86 páncélszéfet szállítottak bc Szegedre. Egyik esetben sem tudjuk, hogy kiktől származnak nagyobb gyűjtemények, kik voltak a páncélszéfek, a rosenthali, zsolnai és japán porcelán-együttesek tulajdonosai. Miután nyers, pusztán a mennyiségre koncentráló adatrögzítésről van szó, a műkincs és tulajdonodsának közelebbi megnevezése, tárgybeli jellemzése nélkül, így a becsértékük szerinti rangsorolást nem tudjuk megejteni. A községekről viszont még ennyit sem tudunk. Mindössze egy olyan feljegyzést találtunk, mely a makói járás begyűjtő központjául Battonyát, s a felhalmozott értékek továbbító állomásaként Mezőkovácsházát jelölte meg. Annyi bizonyos, hogy a „községi anyagot" az illetékes járásközpontba, s onnan Szegedre szállították. Csupán Makó és Vásárhely teljeskörű műtárgy-kimutatása áll rendelkezésünkre. Az „osztályozott zsidó műértékek névjegyzékében" nemcsak műfaj szerint csoportosítottak (festmény, szobor, értéktárgy), hanem pl. a festményeket is ~ az országos minta alapján - különböző kategóriákba rangsorolták. A függelékként közölt műkincs lajstromok többféle értelmezési lehetőséget kínálnak. Mostani közlésük elsősorban a tényfeltárást, a zsidó polgárság kulturális tárgyi környezetének részleges bemutatását szolgálja. Egyéb okok miatt nem élünk az összeállítás művészetszociológiai, esztétikai tanulságainak levonásával. Szándékaink szerint ezt egy másik tanulmány témájaként dolgoznánk fel támaszkodva a polgári kultúra és az adott korszak művészeti-kulturális irányzatai kölcsönös hatásából adódó művészetszociológiai összefüggésekre. Forrásainkat eredeti alakban, az eredeti szelekciós kategóriákban közöljük, feltüntetve az elvégzett csoportosítás idejét, helyét. Mivel a lajstromkészítés egyrészt szakaszosan történt, másrészt bizonyos értéknormához igazodott, listáink nem folyamatos összefüggő egészek, hanem kronologikusan és értékorientáltan tagolt, „darabos" összeállítások.