A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

MARJANUCZ László: A szegedi zsidó polgárság műértékeinek sorsa a deportálások idején

ingóságok raktározási rendje az alábbi módon alakult: 1) Pénzügyigazgatóságna! (A-csoport), 2) Bocskai u. 8. sz. alatti raktárházban (B-csoport), 3) Múzeumban (C-csoport), 5) Bankoknál (E-csoport).

18 Továbbiakban az egyéb, közvetlenül nem raktározható vagyonrészek besorolása következett: 1) a Pénzügyigazgatósághoz bejelentett, de idegen kézben levő zsidó műtárgyak, 2) adó fejében lefoglalt és beszolgáltatott műkincsek, 3) végül a lezárt, itthagyott üzletek, házak műtárgyainak csoportja. Külön megjegyzés utalt arra, ha a megszállók által használatba vett lakások műtárgyait a németek maguk számára foglalták le. Fennmaradt az a terv is, mely a begyűjtési akció lehetséges színtereit sorolja fel, így Csongrád-vármegyében a három járás (csongrádi, kiskundorozsmai és mindszenti) 14 nagyközsége. Ugyanez a terv Békés vármegyében Gyula, Békéscsaba városokra, az öt járás (békési, gyomai, gyulai, szarvasi, szeghalmi) 20 nagyközségére, Csanád-Arad-Torontál vármegyében Makó megyeszékhelyre, öt járás (battonyai, eleki, makói, mezőkovácsházi és torontáli) 37 nagyközségére, végül Bács-Bodrog vármegyében Szabadka, Újvidék, Zombor, Magyarkanizsa, Zenta városokra, s három járás (apatini, bácsalmási, bajai) 12 nagyközségére terjesztette ki a hatóságilag irányított rablást.

19 Más forrásból tudjuk, hogy a kisközségek, körjegyzőségek sem „maradtak ki a szórásból" (pl. Fábiánsebestyén, Nagylak, Dombegyháza), csak az eldugott falvakban értelemszerűen csökkent a nagyobb zsákmányra találás lehetősége, de az itteni zsidó ingóságok beszállításáról is gondoskodtak. Fennmaradt egy Makón kelt levél, amelyben Abaházy magyar királyi pénzügyigazgató arról panaszkodott, hogy a pénzügyi székház épületében, valamint a Teleky u. 2. szám alatti raktárhelyiségben felhalmozott zsidó javak leltározása lassan halad, mert túl sok a műértők s kevés a leltározó tisztviselők száma.

20 Ebből is látható, hogy a „kultúrára éhes" közhatalom „eredményes" munkát végzett, s gyűjtési dinamizmusa messze felülmúlta feldolgozó kapacitását. Mielőtt rátérnénk a lefoglalt kulturális értékek részletes felsorolására, néhány adattal kívánjuk jellemezni a zsidó ingatlanok hatósági zárolását. A múzeumi műszóval „gyűjtőterületnek" nevezett, valójában a kulturális jószágok állami vadászkörzetének számító megyékben felmérést végeztek „a zsidók tulajdonát képező kastélyok és kúriák ügyében". Ennek során az illetékes járási föszolgabírák írásos jelentést készítettek a fenti ingatlanok sorsáról. Legtöbb viszszajelzés a Bács megyei járásból érkezett, egész pontosan a titeli, kulai, bácsalmási, óbecsei, jánoshalmi, zombori, palánkai, topolyai, újvidéki, zsablyai, hídsági, zentai, apatini és a bajai járásból.

21 Valamennyi járás föszolgabírája arról értesítette a Szegedi Múzeum igazgatóját, hogy „a járás területén zsidó tulajdont