A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

MARJANUCZ László: A szegedi zsidó polgárság műértékeinek sorsa a deportálások idején

összeterelt embereket. Ugyanilyen megalázó körülmények között indult útjára 1944. június 27-28-án a második, és harmadik szerelvény is, de a benne összezsúfolt szegedi, vásárhelyi és makói zsidóknak több reményük maradhatott a túlélésre, mivel a vagonokat Auschwitz helyett Ausztriába irányították.

11 Rajtuk kívül a biztos megmenekülök között azt a a 737 föt tarthatjuk számon,akik nem kerültek a deportálásra várók gyüjtőtáborába. A zsidó tanács által regisztrált és a ténylegesen deportált zsidólétszám közötti különbség oka az volt, hogy 127 fö internálás, 57 fö elhalálozás és 4 fö a svéd állampolgárság megszerzése miatt már eleve nem került gettóba. Számukat növelte 22 zsidó személy (egyetemi tanárok, katonatisztek és 1919. évi ellenforradalmárok), akiket a belügyminiszter mentesített. A 22 személy: Hoffman Ferenc, Weil Frigyesné 1919. évi ellenforradalmárok, valamint családjuk Bokor Gusztáv és özv. Bach Jenőné és családjuk, illetve Purjesz Béla egyetemi tanár, dr. Vida György, Őrlei Zoltán, Dr. Gárdonyi István, Dr. Széli Pál, Pleplár Lajos, Dr. Pap Róbert, Bányász Ferenc, Dr. Szarnék Sándor, Diczfalussy Ferencné szegedi lakosok, azért menekülhettek meg, mert „felsorolt személyek erkölcsi és nemzeti hűség szempontból való magatartása kielégítő" - indokolt a hatóság. Ezzel párhuzamosan a vegyes házasságokat vizsgáló, ún. 3-as bizottság a származások igazolása során 505 személyről állapította meg, hogy nem kötelesek gettóba vonulni. A fennmaradó néhány személy valószínűleg munkaszolgálatot teljesített, vagy egész egyszerűen sikerült elbújnia a gettóba zárás elől. Mentesítést egyébként csak azok kaphattak, akik ezt írásban megkérvényezték, tehát a vallásváltás és vegyesházasság nem automatikusan mentesített a társadalmi kirekesztés alól, hanem ezt külön igényelni kellett. De sok esetben ez sem segített, mert a kérvények teljesítése hatósági mérlegeléstől függött. Szegeden 505 kikeresztelkedett zsidó közül mintegy százan adták be mentesítési kérvényüket, de csak egy részük menekülhetett meg a deportálások elől. Bonyolítja az engedélyezett mentességek megítélését, hogy néhány esetben pusztán elvi mentességről volt szó,mert az ilyennel rendelkező személyek közül is szép számmal vittek el. Ugyanis ha az illetékes bizottság a jóváhagyott engedélyekre vonatkozó parancsot később adta ki, mint ahogy a deportáltakat szállító vonat elindult, nem sok hasznát látták az érintettek.

12 Kiürültek a házak, a gettóban felszabadult egy csomó hely a hátrahagyott zsidóvagyonok számbavételére. Már a deportálás előtti személy- és podgyászvizsgálatok alkalmával lefoglalták a pénzeket és értéktárgyakat, melyeket a szegedi Pénzügyigazgatóságnak adtak át. Egyéb, személyes holmikat, lakáshasználati tárgyakat Szeged város polgármesterének ellenőrzése alá helyezték. Csak sejteni lehetett, hogy ahatósági „bizományba vett" pénzek, ékszerek további feladata a háborús terhektől kimerült állam (város)kassza feltöltése volt, az ér-