A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

ZOMBORI István: Egy írástudó szegedi parasztpolgár a 20. század elejéről

Szeretett jó tanító Mesterünk! Eljöttünk mi is akik eljöhettünk az Ön volt tanítványai, hogy a tisztelet és elisme­résen kívül elhozzuk Önnek a mi szívünknek, lelkünknek háláját amidőn küzdel­mekben és eredményekben egyaránt gazdag négy évtizedes munkásság után a közel jövőben megválni óhajt ettől az intézettől, amelyben minket anyi szépre jóra a oktatott, s a melyben alsóvárosnak egy uj, a mai kor színvonalán álló nemzedé­ket nevelt. Eljöttünk szeretett Mesterünk, hogy tanúságot tegyünk, hogy az a mag amit a mi szivünkbe, a mi lelkünkbe vetegetett, nem kopár sziklára, sem pedig mocsárba, hanem termékeny talajba hullt. A gyorslábú szarvas futtába-keltébe nagy vidéket bejár, végre önkénytelenül viszsza kívánkozik ahhoz a tiszta forráshoz, ahol fiók korába először játszadozott, amelyben talán először fürdött, és ivott, Mi is visszajöttünk Szeretett Mesterünk ide a mi tudásunk tiszta forrásához hogy az Ön ideális nemes lelkének kristályában újra megfürödve újult erővel, újult lélekkel térhessünk vissza a mindennapi életküzdelembe, amelynek korunknál fogva a legderekán vagyunk. Ha szét tekintünk e tisztes falak között, ismerősnek tűnik föl előttünk minden szöglete, emlékezetünk önkénytelenül visszaröpül a gondtalan gyerekkorba, ami­kor még a világon a legnagyobb gond talán a leczke volt, ugy érezzük hogy csak a kis fapuskák hiányzanak - (pedig a nagyot is már sokan letettük) - hogy a mi szeretett vezérünk előtt diszfölvonulást tartsunk sőt talán némelyikünknek a mar­ka is viszket, nem lévén rendbe a leczkével. Mindez azomban csak a képzeletnek, csak a visszaemlékezésnek a játéka, a Jan­csikákból régen Jánosok, a Jánosokból János bácsik lettek, de azok a szép tanítá­sok amelyeket akkor a mi szeretett tanítónk a szívünkbe csepegtetett az érveknek az évtizedeknek az elröppenés ével nem hogy vesztettek volna hatásokból, ellenkezőleg most a való életbe érez­zük annak valódi becsét, valódi hatványozott értékét. Azok akiket sorsunk az ősi foglalkozás, az eke, kapa, kasza mellé állított mintha most is hallanánk a mi szeretett jó tanítónknak az oktatását, hogy fiaim tanulja­tok, legyetek munkáitokban szorgalmassak mint apáitok de legyetek tanultabbak hogy ezt az ősi földet amelyet apáitok hol vérükkel, hol verítékükkel, hol pedig könnyeikkel öntöztek, szorgalommal és tudással műveljétek, mert ez az a föld amely apáinkat éltette és eltakarta, ez az a föld amely minket, titeket is éltetni és eltakarni fog. Akik pedig közületek iparosok vagy kereskedők lesznek - így szólt az oktatás ­tanuljatok és azután menjetek el a világ minden tája felé még többet tanulni még

Next

/
Oldalképek
Tartalom