A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

ZOMBORI István: Egy írástudó szegedi parasztpolgár a 20. század elejéről

2. (Azt mondja az írás) „Ujjából tudományt egy ember se szopott, Hova mit sem tettél kincset ne keress ott Régen eshetett az, tán egyszer bolondjába (Czuczortól idézve) Hogy sült galamb repült az éhes szájába." 3. Azért szép öcsém ha van a kabakodba Ne üsd az orrodat afféle dologba Amihöz anynyi az egész vírtusságod Hogy kimutasd duhaj faragatlanságod. 4. Csak az olyan nép bír gazdagsággal pénzzel Amelyik elől jár tudománnyal, ésszel Amely nép nem tanul, nincsen haladása Tulajdon kezével maga sírját ássa. 5. Apáink erényi hassák át lelkünket Vasszorgalom, munka és hazaszeretet Ha ezt betetőzzük hasznos tudománnyal, Szembe nézhetünk az élet viharával. 6. Kedves jó tanítónk, szeretett mesterünk, Szívünkből, lelkünkből köszöntünk, üdvözlünk, Szívünknek háláját elhoztuk tenéked, A te tanítványid, a te nemzedéked.