A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

ZOMBORI István: Egy írástudó szegedi parasztpolgár a 20. század elejéről

Levél a Dnyeszter mellől. Nem nagy ideje még mióta eljöttem. Mikor sajgó szívvel tőled elköszöntem Mióta e véres mezők rögét járom, Izeneteidet mégis alig várom Mint mikor viharba a galamb fészket ér, így érkezett hozzám két piczinyke levél Dühönghetsz én tőlem világfölfordulás Első most énnékem a levélolvasás. írod jó párom hogy úgy ahogy megvagytok Van még otthon mit a tejbe aprítgattok Paprikát eladtad, lóval kupeczkodtál Búzát behordtátok és tarlót trágyáztál Azt mondja még aztán anyjuk az írásod, Hogy beteg lélekkel töröd a világot Beteg most virágom minden érző lélek Míg élnem megy rajtunk az Istenítélet. Nyugtasd meg magadat lelkem édes párom, Lessz még - talán - egyszer ünnep a világon Mikor a gránátok többé nem süvöltnek Mikor az emberek szent ünnepet ülnek. A szentírás szava legyen imátokba Hogy „Tebenned bíztunk eleitől fogva" Én Uram Teremtőm enged meg azt nékem Hogy Adj Istent mondjak néked feleségem. Ha pedig az lenne Isten rendelése Hogy itt némuljon el a szívem verése Legyen örökségtek tisztán érző lelkem Kedves gyermekeim drága feleségem! Irta Vajas József 1916 aug 25-én.