A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

ZOMBORI István: Egy írástudó szegedi parasztpolgár a 20. század elejéről

nem a legjobb állapotba van a menetszázadba amelybe vagyok bevan osztva Csányi János őrmester is akivel a hídőrségnél együtt voltam, Szekeres sógorom még máj elején elment a május 21-i menttel Ben... sógoromat a tréntől hol edig volt szintén fölváltoták itthon volt 8 napi szabadságra s most a 4es honvédokhoz van beosztva Nagyváradra jun 1. Vajas Julius 11. Miután a 22ik menetből kimaradtam, ami ugy történt hogy sürgős lévén a menet az alakulásban lévő 5 menet századból 4et csináltak ő éppen a mi századunkból lett kiegészítve így mi kimaradtunk egy kevesen közbe jött az aratás a kormány aratásra amenyire lehetett szabadságolta a katonaságot így énis kaptam 42 napi szabadságot az oroszok azomban egy hónap ota erős offenzívát kezdett ellenünk Bukovina felől annak jó részét már el is foglalta úgy júl 9én sürgönyileg behívtak szabadságom félbeszakadt ma llén már föl is vagyunk szerelve minden perezbe várva az indulást. 1916. júl. 11 Vajas. Jul 16. Vasárnap még itthon vagyunk azonban úgy vagyunk informálva, hogy ma elmegyünk. Jul 16. d u 6 óra bevagyunk pakolva a vonatba az lelki érzések minden vihara tombolt át lelkemen amikor szeretett szülővárosom utczáin végig meneteltünk teljes fölszereléssel a bizonytalan út felé s mert amikor már megy velünk a vonat keresztül Szeged határán ön kénytelenül eszembejut Petőfiből „Szülőföldem szép határa meglátlak e valahára" talán ha a jó Isten megsegít igen. Jul 18 Ungmegye Csapon vagyunk megalva éjfél óta. jul 19. Sambor, Galíczia. ma reggelre ide értünk ahol regelit is kaptunk. Ungvártól kezdve az Ung folyó völgyén halad a vasút a Kárpátok között és végül az Uzsoki szoroson megy ki hazánkbul a természet nagyszerűsége olyan hatással volt rám mintha a Mindenség nagytemplomába lettem volna hogy leboruljak a Mindenható nagysága előtt de azért lelkem fájó érzéssel vágyik vissza a szép magyar alföldre ahol életem minden boldogságát hagytam. •