A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

ZOMBORI István: Egy írástudó szegedi parasztpolgár a 20. század elejéről

Ó ember! ki lelked s gondolkodó agyad Minden erejével uralod e földet Gigászok tusája, vagy egy szörnyű téboly Vagy tán az ősállat tőrt most ki belőled Mindazt, mi szépet, jót, magasztosát, nagyot Alkottál anyi sok évszázadok alatt, Most mintegy vak Sámson, oktalan dühödben, Rémítő erővel, ledöntöd ömnagad. Népek Messiása, zsibongó agyunkba gyújcs világosságot Hívő lelkünk lásson egy szebb új világot Oh Isteni eszme, Békesség! Szeretet! Jőjön el oh végre a te szent országod. Irta Vajas József. Őrségen! Nyolcat üt az óra az öreg toronyba Megkondul a harang Ave Máriára Elcsöndesedik a kaszárnyák zaja is Megszólalnak a kürtök imára Fönt az öreg hídon őrhelyemre állva Úgy hat a lelkemre a harang zúgása Mint kicsi koromban, esti ima után Édes jó anyámnak altató nótája. Mint egy zsűrtölődő öreg dörmögése Fölhallik hozzám a Tisza morajlása Talán bizony azért haragszik az öreg Mert a híd vaslába néki útját állja