A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

FANCSOVITS György: Dokumentumok a Magyarországi Újjászervezett Szociáldemokrata Párt történetéből 1901-1905

tömegnyomort. Ez eredményezi százezrek kivándorlását, a bűntettesek számának rémes emelkedését, az ijesztő gyermek-halalandóságot, ezrek állandó munkanélküliségét. Ez viszi a koldusbothoz a kisgazdák, kisiparosok, kiskereskedők és munkások tizezreit. Ha azonban ez országnak minden felnőtt polgára választó lenne, ha öt millió szavazó polgár függetlenül, szabadon választhatná meg országgyűlési képviselőit: az igy megalkotott képviselőház valóban a nép parlamentje lenne; az abban alkotott törvények valóban a nép összességének javát czéloznák. S visszatérne a nép millióinak keblébe a tisztelet, a bizalom a magyar parlament iránt, amely ma már - sajnos - tünőfélben van. S fellobbanna millió elfásult kebelben a haza szeretetének lángja, amely ma, szomorú, de igaz, kiveszőben van. Mert a kitagadott, a jogfosztott milliók közül hányan, de hányan hangoztatják keserűséggel halhatatlan Petőfi mondását: „Ahol nincs jog, ott nincs haza. A magyar népnek pedig nincs joga!" Törvényhozó urak! Adjanak önök jogot a munkálkodó magyar nép minden felnőtt fiának! Adják meg a lehetőséget minden e hazában szülöttnek, hogy szavazatával befolyást gyakorolhasson sorsának intézésébe. Mert az nem igazságos, nem helyes, hogy amikor e haza minden egyes polgárától megkövetelik a pénz és véradót, - néhány százezer kivételével - a néptől minden jogot megtagadnak. Aki jó adófizetőnek, aki jó katonának: az legyen jó szavazó-polgárnak is. A külföldön mindenütt, többé-kevésbé, általános a választási jog. A külföld művelt államaiban a nép legszélesebb rétegeit bevonák a törvényalkotás munkájába. Csak éppen a mi hazánk az az elmaradott ország, amelyben 1848 óta egy lépés sem történt a nép jogainak bővitése felé. Hiszen anyi rossz törvényt ültettünk már át idegen földből honi talajba, miért zárkózzunk el éppen az egyetlen jótól, amelyre példát mutat a külföld valamennyi művelt állama? Törvényhozó urak! Addig cselekedjenek önök. amig nem késő. Addig cselekedjenek, amig még van magyar nép e hazában. Mert bizony-bizony, ha a romlás folyamatát fel nem tartóztatják az egyetlen orvosszerrel - az általános, titkos és egyenlő választói joggal - amely ma még segíthet: bekövetkezik az a gyászos idő amikor e honban idegen lesz azúr, néhány ezeré lesz az ország minden földje, minden kincse és a nép, az istenadta magyar nép, bérencz szolga lesz apáinak földjén, vagy ott lesz koldusbottal kezében, barangolva szerteszét a nagy világban. A törvényhozó urak iránti köteles tisztelettel vagyunk: Magyarország 2137 községének 500 ezer polgára nevében a magyarországi újjászervezett szocziáldemokrata párt vezetősége. Budapest, 1905. szeptember 15-én