A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

ERDÉLYI Péter – Sebőkné Gombos Zsuzsanna: Újabb Kossuth-levelek a csongrádi örökváltságról

lyek szerint az ügynök megbetegedett, késhet 10-12 napot. A későbbiek ismeretében - Besnard eltűnt, más hitelforrást kellett keresni - inkább szóvirágnak tűnik Bonamy úr sora, aki szerint Besnard és társa „múlhatatlan szükségét érzik mindnyájan Pesteni mihamarabbi jelenlétöket"

8 1845 júniusában vidéki birtokáról, Tinnyéről írta azt a levelét Kossuth, amelyben biztosítja Csongrádot: a kidolgozott alku olyan jó, hogy aki ezt nem fogadja el, annak „vagy nincs akarattya kölcsönt adni, vagy tőke nyúzó uzsorás". Egymillió forintról, illetve a kamatairól van szó, amelyet 26 éven át fizetne vissza a város 70 000 forintjával évente, a 27.évben pedig megadná a hiányzó nyolcvanezret.

9 Kossuth ekkor még bizakodott a kölcsöntőke megszerzésében. Az európai pénzügyi válság azonban jelentősen módosítja a képet, amikor Kossuth gróf Károlyi Istvánhoz fordult levelével. A bevezető patetikus sorai után a levél ismerteti a dolgok állását: „Én - írja Kossuth 1845. november 20-án - Csongrád Város költsön ügyét a Magyar Kereskedelmi Kamara útján initiáltam, mellynek hitele s összeköttetései annak eszközlését bizonyossá teszik". Besnard-t munkaadói valószínűleg visszahívták, így újabb megoldást kellett keresni. Az üggyel ifj. Szabó Pált bízta meg Kossuth. Szabó Pál ekkor a Magyar Kereskedelmi Társaság még nagyrabecsült igazgatója volt. A választás most sem volt szerencsés: Kossuth több levélben írta a csongrádiaknak, hogy hiába próbálja rábírni Szabó Pált a csongrádi ügyek érdemi továbbvitelére. Később fény derült az igazgató szélhámosságaira is. Lelepleződése nemcsak a városnak okozhatott gondot, jelentősebb volt ennél az, hogy az egész reformtábor vállalkozásait rendítette meg anyagilag, de lóként erkölcsileg.

10 Kiderül még a Károlyinak írt levélből, hogy az örökváltsági szerződés nem született még meg, így hiába lett volna meg a kölcsön, „a csongrádiak tehát nem voltak azon helyzetben, hogy a költsön iránt szerződhettek". Kéri a földesurat, a pénzügyi válságra hivatkozva, toldja meg a megváltás határidejét hat hónappal. Kossuth részletesen beszámol levelében arról is, hogyan növekedtek a kölcsönkamatok Európában, és ez milyen nehéz helyzetbe hozta az örökváltság ügyét. 1845 novembere után még négy, Kossuthnak a városhoz írt levelét ismerjük. Híreiből kicseng elkeseredése, amiért nem sikerült az ügyet tető alá hozni. 1846. október 26-án írott levelében azonban még egy reménysugarat megcsillant a város előtt: egy német kereskedő levelét küldi el. A kereskedő ugyan elutasítja a kölcsön pillanatnyi lehetőségét, de nem zárja ki annak esetleges későbbi realizálását.

11 Közben a város és földesura megállapodott az örökváltsági szerződés tartalmában: a szöveg már 1945. szeptember 19-én készen volt.

12 A