A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

LAKATOS Pál – ORBÁN Imre: Egyházlátogatás a makói Szent István plébánián 1835-ben és 1859-ben

1835 1859 A temetőről. A temető a város nyugati részén, a házaktól távolabb fekszik.

63 1817-ben nyitották és áldották meg, kápolnával és kereszttel látták el, majd az innen-onnan hozzácsatolt és az 1839. évben megáldott részekkel növekedett. A benne növő fíí a plébánost illeti. Árokkal van bekerítve és kapuval is el van látva. Az árok fönntartása a közösségre hárul. A sírokat hét láb

64 mélyre ássák. Harminc év eltelte előtt nem nyitják föl azokat. Kizárólag a katolikus hívek holttesteit temetik ide. Az új temető kiterjedését illetően Egyetlen eset fordult elő, amelyaz uradalom részéről a megfelelő ben egy öngyilkosnak az egyházi határozatok meghozattak. temetését megtagadták. Néhány év múlva gondoskodni kell a temető újabb bővítéséről, vagy újnak a megnyitásáról. A filiából a holttesteket mindig az anyaegyházhoz viszik, hogy eltemessék. A katolikusok sírjaira kereszteket szoktak tűzni,

65 és ezeket más felekezetűek nem szokták megsemmisíteni és elpusztítani. A keresztség nélkül elhalt kicsinyeket a temetőn kívül temetik el. mivel az út nyitva van a szőlőnek a temetőn át való megközelítése végett, néha kiszakítják és széttörik ezeket. Nem lehet megállapítani, hogy pajkosságból vagy rosszindulatból történik-e ez, és hogy katolikusoknak vagy nem katolikusoknak kell-e tulajdonítani. A keresztség nélkül elhalt csecsemőket a temetőtől árokkal elválasztott sarokban temetik el.