A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)
HERCZEG Mihály: Adalék a szegvári kastély történetéhez
esett a választás Szegre, ahol ezekben az években, tehát a 16. század első évtizedében megépült a Dócziak udvarháza, de talán maga a kastély. Szeremlei azt írja: „a kapzsi Dóczi János, ki a szomszéd Szegen lakott, erőszakosan fosztogatta a szomszéd donáttornyai idegen jobbágyokat" ... 15 Blazovich kutatásai szerint a donáttornyaiak „sérelmeikért maguk álltak bosszút, amikor Dóczi János szegi kastélyában Dózsa parasztháborúja idején ötven forintra becsült kárt okoztak". 16 Ugyancsak 1514-ről írta Szeremlei: „a nálunk birtokos Jaksics Pétert, Dóczi Györgyöt, Orosz Andrást, Zólyomi Miklóst és sok másokat szintén utolérte gyászos sorsuk". 17 De nyomban hozzá is teszi a szerző: „... a kiállóit szenvedések általában mit se javítottak a föld urainak és népünk erkölcsén. Dóczi Péter és Ferenc ... épp úgy űzték a a birtokháborításokat s a más jobbágyain való erőszakosságokat, mint azelőtt szokásban volt". 18 így került sor 1516-ban erőszakosságra a Vásárhellyel szomszédos Szentkirályon, amely erőszakosság értelmi szerzője Dóczi Péter egyik veje, Hagymási Miklós volt. Dóczi másik két veje: Szakoli András (szörényi bán) és Losonczi Zsigmond (zászlósúr). Ez utóbbinak Dóczi Judit a felesége, kinek első férje Csulai Móré György még 1514-ben meghalt. A három Dóczi vőről azt írja Szeremlei: „a nemrég emelt Dóczi kastélyban hihetőleg együtt laktak." Ha a környéket uraló uradalmi központban a család több tagja elfért, feleségével, gyerekeivel, uradalmi tisztjeivel, nem lehetett kisszerű építmény! Maga Dóczi János 1534-ig volt jogszerű birtokosa Szegvárnak, amikoris Gritti bukásakor ő is bekerült az elítéltek és Szapolyai Jánoshoz való hűtlenségük miatt kivégzettek sorába. Jóllehet azelőtt az elsők közt volt, akik János királyhoz pártoltak. Éppen ezért a Ferdinánd pártiak egyidőben meg is szállották a kastélyt. Az 1550-es években Dóczi János utódaitól a gyulai vár kapitánya, Mágocsy Gáspár ragadta magához a birtokjogot, mint annyi más Békés, Csanád és Csongrád megyei helységét. Szegvár a török adóösszeírásokban a vásárhelyi nahiében szerepelt: 1557-ben 20, 1560-ban 13, 1570-ben 27 család lakta. A török szolgálatban álló tatár segédhadak 1596. évi katasztrofális pusztításának Szegvár is áldozatul esett, mint a környék többi települése. Ezután csupán mint pusztára tartanak igényt az Ilosvay örökösök, majd Széki Péter szendrei kapitány szedte a bérletet a pusztát használó vásárhelyiektől és szentesiektől. A török kiűzése után továbbra is legeltettek ott a vásárhelyiek. 1702-ben Schlick Lipót adománylevelében mint Vásárhelyhez tartozó puszta szerepelt. így került bele a Schlick és gróf Károlyi Sándor közti adásvételi szerződésbe 1722-ben, majd a királyi adománylevélbe 1723-ban. Gróf Károlyi a legális megszerzés után nyomban arra gondolt, hogy itt majorsági gazdálkodást szervez. Ide küldi a
