Lengyel András szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 5. (Szeged, 2010)

Bíró-Balogh Tamás: Radnóti Miklós dedikációi

A dedikációsorozatnak szintén két fajtája van: az első az egy szerző által írott összes ajánlást gyűjti egybe, a második pedig az egy személynek szóló valamennyi dedikációt adja. Nem sok ilyen dedikációgyűjtemény áll ma a kutatók rendelkezésére. Az úgynevezett írói könyvtárak jegyzéke közül említhető pl. Devecseri Gáboré, Illyés Gyuláé vagy József Attiláé (utóbbit Tasi József rekonstruálta, s módszerében fontos szerepet kaptak a dedikációk is), a szerzői dedikáció-sorozatokból pedig említhető szintén József Attiláé, Krúdy Gyuláé, Sinka Istváné, vagy legújabban Szentkuthy Miklósé. 2 Radnóti esetében szintén van ilyen kutatható anyag. Evek óta tartó gyűjtési folyamat eredményeképpen létrejött ugyanis egy - a jelen pillanatban - kétszáznyolcvannégy dedikációból álló sorozat, amely Radnóti életrajzához és kapcsolathálózatához nyújt olyan információkat, amelyek máshonnan nem nyerhetők, azaz más forrásokból pótolhatatlanok. Gyűjtésem tartalmazza továbbá azoknak az ismeretlen szövegű dedikációknak a regisztrációját, melyek címzettjét ismerjük, tehát valós kapcsolattörténeti mozzanatról árulkodnak, valamint néhány kéziratra írt ajánlást, illetve pár „aláírást", melyek külön jelentőségéről később még lesz szó. „Radnóti ama kevesek közé tartozik, akik a kifejezés nyelvi gondossága mellett a látható nyelven való közlésre is különös gondot fordítottak. Keze írása pontos és szabályos, formái csinosak, de minden cikornyától és hivalkodástól mentesek, tükrözik kifejezőeszköz mivoltukat. Radnóti nem szerkesztett mérnöki pontosságú nyomdai utasításokat kézirataihoz, mint egykor Kazinczy: de tipográfiában is fogalmazott: kéziratainak tudatosan felépített rendje irányadó volt a vers nyomdai elrendezéséhez is" - írta róla a Meredek út tipográfiáját készítő Haiman György.

5 Ez a szép kalligráfia jellemző a dedikációkra is, melyeket Radnóti minden esetben a számozatlan, első oldalra írt, eleinte jobbra zárt aláírással a hagyományos írásképű, később balra zárva a balra zárt dedikáció alatt. Mindemellett kezdetben az „ideális" dedikálok közé tartozott, azaz nemcsak a „kötelező" elemeket írta, hanem dedikációját mindig keltezte, helymegjelöléssel, és napra pontos datálással. Ha postán küldte a kötetet, azt külön is megszövegezte, illetve pár esetben beleírta az ajánlásba, ha a megjelenésnél később látta el kézjegyével valamely korábbi munkáját. Az 1930-ban megjelent Pogány köszöntő egyik példányába például ezt írta 1931-ben: „ József Attilának, elkésve,/barátsággal", egy másik példányába 1940-ben pedig ezt: „Pistának szeretettel és barátsággal Miklós - Tíz évvel később". (Ez utóbbi ajánlás címzettje Vas István, Radnóti utolsó éveinek egyik legfontosabb barátja; Vas így magyarázta meg a dedikáció tíz éves késését: „Ha most előveszem első kötetét, a Pogány köszöntőt, kurta dedikációjából [...] Haiman György: Emlckczcs a Meredek útrn. In: Uő.: A könyv műhelyében. Bp., 1979. 228-230. 39