Lengyel András szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 5. (Szeged, 2010)

Bíró-Balogh Tamás: Radnóti Miklós dedikációi

Radnóti Miklós dedikációi BÍRÓ-BALOGH TAMÁS (Szegedi Tudományegyetem) 1 A dedikációk mint írói kézjegyek régóta az irodalomtörténeti (és a gyűjtői) érdeklődés látóterében vannak, hiszen az egy-egy könyvbe a szerző által írt ajánlás „érdekes, mint az irodalmi élet történésének, a gesztusnak megfogható dokumentuma, s érdekes maga [...] az ajánlás szövege is: az a mód, ahogy ez a gesztus nyelvileg realizálódik".

1 Emellett azonban a dedikáció információt is hordoz: olyan életrajzi forrás, amely tisztázhat időrendi problémát, lehet egy kapcsolat bizonyítéka, sőt ennek a kapcsolatnak a természetét is megvilágíthatja.

2 Megformáltságuk alapján megkülönböztethetünk gesztus-értékű, illetve leíró-sűrítő típust. Az elsőre az egyszerűség s bizonyos sablonok használata jellemző. A második mindig egyénít, s nincs belőle két egyforma. A dedikációt mindig az aktuális pillanat szüli, s általában irodalmon kívüli célja van: míg legközelebbi rokonának, a levélnek egy üzenet továbbítása, addig itt a gesztus megörökítése, rögzítése, az emlékezés, illetve emlékeztetés. (Ez a szerzői kézjegy időközben beszökött a szépirodalomba is: Örkény István Egy magyar író dedikációi című parodisztikus krokijában a szerzői ajánlást mint - Thomka Beáta kifejezésével „poétizált egyszerű formát" emelte művébe, s használja ki épp azt az adottságát, melyet a tudomány is.

3) Egy-egy levelet vagy dedikációt - ha nemcsak mint kultikus tárgyat vesszük kezünkbe - lehet vizsgálni önmagában is, s esettanulmányt írni róla, de a levelek vagy a dedikációk sorozatának vizsgálata mindig többet mutat, mint az esettanulmányok összessége. „A dedikációk ugyanis - mint egy sajátos forrástípus egymáshoz is kapcsolódó darabjai szeriális forrásként is fölfogatók, s együttesük mint sorozat is értelmezhető. [...] Történeti-szociológiai elemzésük megmutathatja, hogy az illető író [...] számára kik voltak azok az alkotók és más, nem-szakmabeli személyek, akik - valamilyen szempontból - kitüntetett fontossággal bírtak. Kirajzolódik az a szűkebb értelemben vett kapcsolathálózat (network), amely megmutatja a számára releváns kapcsolatok körét, belső arányait, történeti, irodalomszociológiai jellemzőit."

4 1 Lengyel András: A dcdikáció-kutatás lehetőségei. Irodalomismeret, 2001/1-2. 67-71. 2 Ferencz Győző is előszeretettel él velük Radnóti-monográfiájában: F. Gy.: Radnóti Miklós élete és költészete. Kritikai életrajz. Bp., 2005. 3 Thomka Beáta: A pillanat formái. A rövidtörténet szerkezete és műfaja. Újvidék, 1986. 164-172. Lengyel András: Gáspár Zoltán irodalmi kapcsolathálózata. Könyvtára dedikált köteteinek történeti-szociológiai elemzése. In: Irodalom- és művészettörténeti tanulmányok 1. Szerk.: L. A. Szeged, 1997. 23-48. 38