Lengyel András szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 5. (Szeged, 2010)

Kisebb előzmények - Bíró-Balogh Tamás: „Tessék a kurzus-cikkírónak helytállani" Kosztolányi egy elkerült sajtóperének történetéhez

gyarázata az lehet, hogy az ívekből helyhez igazított változatokat nyomtattak és terjesztettek: ami Kosztolányi kezébe került, az a pesti zsidóság számára készült, ami Mórához, az pedig szegedi, illetve kisteleki körökben köröztetett. 5 Mórának, aki jó diplomatának bizonyult, végül is sikerült elsimítania az ügyet, mégpedig úgy, hogy mindkét fél úgy érezhette, jól járt: Kosztolányi múltjának egy sötét foltjára nem derült fény, Várossy pedig elégtételt kapott: Kosztolányi - igaz, Harmos Gyula néven - magánlevélben kért tőle bocsánatot, fájdalomdíjat is fizetett neki, és saját szövegezésével az alábbi sajtónyilatkozattal nyilvánosan is lezárta az ügyet: „Az Új Nemzedék 1920. szept. 12. számában cikk jelent meg, amely Várossy Gyula Emlékiratának előfizetési felhívásával foglalkozott. Szívesen kijelentjük, hogy a cikk Várossy Gyulát, az ismert írót és publicistát, a Ferenc József-rend lovagját se írói, se egyéni korrekt becsületében sérteni nem akarta s minthogy a cikkíró, aki Várossyt nem is ismeri és már rég nem tagja szerkesztőségünknek, egyes bántó megjegyzéseit csak téves információk alapján írhatta, azokat sajnálja és így ezeket tárgytalannak tekintjük." Ugyanitt Várossy szintén nyilatkozatott tett közzé: „Boszszút nem ismervén, a lap, illetve a jóhiszeműségében megtévesztett hírlapíró ellen beadott sajtóperemet fenti nyilatkozat megjelenésével egyidőben viszszavonom. Szeged, Várossy Gyula."

6 Az Apostol-ügy azonban „melléktermékként" még egy névtelenül megjelent cikket köt szerzőjéhez: Kosztolányi híres-hírhedt Pardon... rovatának 1920. október 31-én megjelent darabja (Az aranyszájú amerikai pap) ugyanis ismét „szerepelteti" - hasonlatként Várossy Gyulát. Ez pedig, az előzmények ismeretében, csakis Kosztolányitól származhat - tehát az alábbi cikket magát is ő írta: „A Pester Lloyd, a pesti zsidó nagytőke lapja mai számában keresztény prédikációt közöl, mely Philadelphiában hangzott el dr. S. W. Purvis, egy amerikai anglikán lelkész ajakáról. Ha Pester Lloyd keresztény prédikációt közöl, akkor mindenki joggal élhet gyanúpörrel, hogy baj van. Ez az amerikai lelkész, akinek nevét eddig nem hallottuk, a zsidó újév előestéjén azzal ünnepelte az 5681-iki évet, hogy tulajdon templomában dicsérte a zsidó faj életerejét és elpusztíthatatlanságát, amiről mi is, sajnos, csattanós és szörnyű bizonyítékokat kaptunk a közelmúltban. Kiemelte, hogy ennek a »csodálatos népnek mindnyájan adósai vagyunk«, ami szó szerint gazdasági tekintetben is igaz. »A zsidó eljátszotta szerepét és jól játszotta el« - mondotta Purvis -, holott talán nem is tudja, hogy a rémuralom idején hogyan hurcolták pöcegödrökbe papjainkat és hogyan végezték ott ki őket, valamint azt sem, hogy a göndörfürtű galíciai legények milyen halálos biztonsággal céloztak a krisztinavárosi templomban álló védtelen tömegre. Csakugyan jól játszották el szerepüket. Nem is akarjuk kisebbíteni Purvis lelkész érdemeit, aki az amerikai Városy [!] Gyula babérjaira pályázhat és könnybelábadó szemmel állapítja meg, hogy New York az igazi Jeruzsálem, Washington az igazi Cion és Amerika 25 Két nyilatkozat. Uj Nemzedék, 1922. máj. 10. Idézi: Lengyel András 179