Lengyel András szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 5. (Szeged, 2010)

T. Knotik Márta: Szegedi újságok szerkesztőségei, kiadóhivatalai és nyomdái

A Szeged és Vidéke szerkesztőségei, kiadóhivatalai és nyomdái (1902-1920) A város harmadik huzamosabb ideig megjelenő újságjának a Szeged és Vidékének első száma 1902. március 16-án jelent meg, az utolsó 1920. május 22-én. 1912. jún. 25-én hirdetik: „Szeged és Vidéke a közönség legkedveltebb esti lapja. Tehát aki tudni akarja, hogy mi történt Szegeden és az egész világon, az olvassa el. Rikkancsok árulják 4 fillérért. Előfizetési ára egy hónapra 1 korona." 1919. márc. 31-én: A nap eseményei címmel közlik: „ Újra megjelenik a Szeged és Vidéke. Néhány napi hallgatás után ma ismét megjelenik az utcán a Szeged és Vidéke, hogy tovább küzdjön azoknak az eszméknek a kiépítésén, amelyeknek előharcosa volt. Az áramszolgáltatás rendjében beállott változás okozta a többnapos szünetelést, mára azonban ismét lehetővé vált a lap megjelenése. A Szeged és Vidéke továbbra is eddigi terjedelmében és időben jelenik meg." 1920. május 22. szombat: „Epistola. - Pékár Gyulának. ... Ennek a lapnak éleiét úgy irányította a sors, hogy ez a mai az utolsó száma ..." A Hirek rovat közlése: „A Dugonics nyomda r.-t. igazgatósága elhatározta a r.-t.föloszlatását s a fölszámolás törvényes lebonyolítását. A kiadásában megjelent Szeged és Vidéke politikai napilap ezért a mai napon megszűnik. A Dugonics-nyomda r.-t. igazgatósága, a szerkesztőség és kiadóhivatal hálás köszönetet mondanak Szeged város közönségének, hatóságának az összes politikai, társadalmi és közművelődési intézmények vezetőségének, akik a r.-t. nyomda és lapkiadó vállalatát csaknem teljes két évtizeden át nagybecsű támogatásukkal megtisztelni szívesek voltak. Szeged, 1920. május 22. Balassa Armin dr. igazgatósági elnök, főszerkesztő." „Én is búcsúzom ... Szép emlékek lengenek körül, kedves árnyak imbolyognak, amint legöregebb munkatárs, fáradt harcos a Szeged és Vidéké-tői búcsúzom. ... Most, hogy végigtekintek a Szeged és Vidéke egész könyvtárra menő, előttem tornyosuló bekötött évfolyamain, úgy érzem, hogy mint az ezeregy éjszaka palackjába, ide van bezárva egy jó darab fiatalságom és reménységem. Mennyi írás és mennyi álom, Istenem! A vezércikkeim a tárcáim, a verseim a krokijaim és színházi kritikáim úgy pihennek itt, szürkén, némán, elfeledve, mint a régi halottak a családi sírboltban, amelynek címerét megfordították. Talán mégsem örökre? Föltámadunk? Egy bizonyos, hogyha megint újra lehetne kezdeni, megint csak így csinálnám. írtam, harcoltam, tévedtem, csalódtam, elfáradtam, kiábrándultam, de abból nem: hogy az írás szent dolog és hogy harcolni kell! Talán Dulcineáért, talán szélmalmok ellen, mindegy, a búsképű lovag, az elmés Don Quixote tiszta lélekkel teszi le lándzsáját a sarokba és azt mondja: szép volt! Juhász Gyula." Szerkesztőségek: 1. 1902. március 16. - 1902. március 18. „Szerkesztőség és kiadóhivatal Horváth Mihály-utca 7. Telefon 295." Ezt a helyiséget a lap 1906-os visszatekintésükben „hónapos szobának" nevezi. 128