Lengyel András szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 5. (Szeged, 2010)

Bíró-Balogh Tamás: Radnóti Miklós dedikációi

tanárságunkkal, melynek véleménye és állásfoglalása új magyar költészetünket tekintve, közel sem mondható egységesnek. A könyv előttünk fekszik, sikerült és nélkülözhetetlen eszköze a tanításnak. [...] A könyv olvasása közben felébred a versek között élő olvasóban mindig szunnyadó antológiaszerkesztő és hajlandó elfeledkezni a már említett akadályok és leküzdött nehézségek hosszú soráról. A könyv elérte az előrebocsájtott tájékoztatóban kitűzött célt: az utolsó évtizedek magyar lírai költészetét olcsó kiadásban ismerheti meg a tanulók tömege. S ennek a ténynek jelentősége szinte felmérhetetlen." - 120, 357, 371, 375, 376 VALÉR ENDRE (?-?): tisztviselő. Radnóti munkaszolgálatos bajtársa volt. Barátság szövődött köztük, s Radnóti annyira bizalmába fogadta Valér „Bandi"-t, hogy 1940. december 4-én őt kérte meg, vigye haza Gyarmati Fanninak a munkaszolgálatban addig pepita jegyzőkönyvbe írt naplóját (amit később bemásolt a Naplóba). Ukrajnában halt meg. - 397 VELKOVITS ILONA - nem sikerült azonosítani. - 65 VAS ISTVÁN (1910-1991): költő, író, a Nyugat harmadik nemzedékének tagja. Bár Radnótival már diákkoruktól (a Haladás-körből) ismerték egymást, nehezen indult baratságuk: „a barátság későn jött létre köztünk, kezdetben csak néma megvetéssel néztük egymást, távolról" (Vas:ll. 163.), hogy később egyik legjobb barátja legyen. 1935-ben szerepelt a Radnóti által (is) szerkesztett Korunk antológiában, 1940-ben közösen jegyezték az Apollinaire-fordításkötetet, 1941-ben a Szerelmes verseket (Képes Gézával). Az Ikrek haváról ő közölte az első bírálatot (Nyugat, 1940. jún. 1.), és írt az Orpheus nyomában című gyűjteményről is (Népszava, 1943. okt. 15.), Radnóti halála után számost tanulmányt, cikket, visszaemlékezést szentelt alakjának és művének, önéletrajzi regényfolyamában őszintén szól Radnótival való kapcsolatáról. - 278, 300 VOJTKÓ PÁL (?-?): a Hofer és Schrantz cég tisztviselője, 1942. október 29-én lett a második munkaszolgálatban Radnóti parancsnokhelyettes hadnagya, „egy végetnemérő, hosszú hadnagy, kezét-lábát lógatja s ez is civil. Komiszba jár [... ] és a szoba vizitnél megköszönte a szobaparancsnok jelentkezését" (Napló:2A9-250.). Radnótiné naplója szerint „igazán nem is katona, hanem egy valódi humanista civil és nagyon szereti Miklóst" (idézi: FGY:565.). Vojtkó 1943 márciusában is kiállt a megkínzott Radnóti érdekében. - 313 WAGNER ANNA - lásd: Tamássi György WEÖRES SÁNDOR (1913-1989): költő, műfordító. A Nyugat harmadik nemzedékének tagja, nagyon fiatalon indult, Kosztolányi és Babits pártfogásával. Első kötete 1934-ben jelent meg, 1939-ben doktorált, a vers keletkezéséről értekező „vallomásos" disszertációval. Pécsett lett könyvtáros, de sok időt töltött a fővárosban is, többek közt rendszeresen részt vett a Vajda János Társaság összejövetelein. Radnótival együtt szerepelt a Társaság kiadásában megjelent Új magyar líra című antológiában (1934), egy évvel később pedig a Radnóti szerkesztette Korunk antológiában. Ennek megjelenése után Budapesten találkozott Radnótival, a találkozót Gyarmati Fanni naplója örökítette meg: „a kis Weöres furcsább, mint valaha", távol-keleti utazást tervez, és „rá akarta venni Miklóst, hogy tanuljon ő is szanszkritul, mert ő tud legjobban műfordítani, és együtt nagyszerű dolgokat csinálhatnának. Örülök ennek a találkozásnak, kicsit felélénkíti Miklóst ebből a keserves kivertségi hangulatából, amiben mostanában van" (idézi: FGY, 451.). Weöres Radnóti halála után húsz évvel, In memóriám Radnóti Miklós címmel írta meg visszaemlékezését (Tiszatáj, 1964. nov.). - 106,107,112,145, 225 114