A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Lengyel András: A bibliofil Szalay József

3 A kezdetek, amennyire ez az elszórt utalásokból kideríthető, még Szalay József gyerekkorára nyúlnak vissza. Egyik írásában (Szalay, 1912.13.) 1880-ban jelöli meg gyűjtése kezdőpontját, egy másikban, amely 1931-ben jelent meg, azt állítja, hogy fél évszázada (azaz 1881 óta) gyűjt, egy harmadikban (Szalay, 1924) elemi iskolás éveire, azaz 1876 és ' 80 közé helyezi kedvtelése kezdetét. Magát az inspiráló alapélményt is, amely szenvedélye kiváltója lett, kétféleképpen beszélte el utóbb. 1924-ben, a Magyar Bibliofil Szemlében így adta ezt elő: ,,[M]ég alig koptattam az elemi iskola padjait, amikor boldogult Bérezik Árpád bátyám, nászútjárói jövet, szüleim békéscsabai házánál szállt meg feleségestől néhány órára s ekkor hozta nekem a Hős szabó című képeskönyvet. A nyomtatott betű varázsa megragadott s azóta sem ereszt. Tulajdonképpen innentől fogva olvasok és gyűjtök soha nem lankadó szenvedéllyel" (Szalay, 1924.69.). 1931-ben pedig (lehet, hogy immár egy későbbi fejlődési fázisra helyezve a hangsúlyt) így emlékezett: „A saját könyvgyűjtésemnek [...] azért van jubileuma, mert az éppen ötven esztendővel ezelőtt kezdődött. Ha visszagondolok arra a gyermeteg vállalkozásra, hogy mint első éves gimnazisták néhányan szüleink könyveiből elcsent darabokkal kölcsönkönyvtárat létesítettünk, mosolyognom kell, de ez a naiv kísérlet ébresztette föl bennem a könyv iránti érdeklődést és szeretetet, amely azóta sem lankadt" (Szalay, 1931.22.). Valószínű persze, hogy mindegyik elbeszélés s mindegyik dátum valós; az ilyesféle szenvedély fölébredése ritkán vezethető vissza egyetlen mozzanatra s egyetlen időpontra. Inkább folyamatról lehetett szó esetében is, s a folyamatnak egy-egy (utóbb már szimbolikusnak tetsző) epizódjáról. A valóságos elindulást a maga sokrétűségében a többféle elbeszélés együtt írja le. Maga a gyűjtés menete, ha lehet, még bizonytalanabbul rekonstruálható. Hogy mikor mi kerül egy gyűjtőhöz, egyes tételeket illetően talán igen, egészében semmiképpen nem deríthető föl. Szerencsére Szalay József esetében több időpontból: 1912-ből, 1917-ből, 1924ből és - már halála után, a gyűjtés lezárultával - 1939-ből és 1940-ből is van leírás vagy (részleges) lista a gyűjteményről. Ezekből ha a gyűjtés pontos menete nem is, sok minden kiderül a gyűjtemény létrejöttéről, jellegéről és szerkezetéről, azaz a gyűjteményfejlesztés irányultságáról. S így, közvetve, meglehetősen pontos kép alkotható a bibliofil Szalay Józsefről is. A szegedi műgyűjtés viszonyait bemutató Műgyűjtésről című 1912-es cikkében önmagáról, gyűjteményéről a következőket írja: „Dr. Szalay József 1880. év óta gyűjt könyveket s újabban kéziratokat. Amabból hat-hétezer, emebből négy-ötszáz darabja van; az aprónyomtatványok száma légió. Főiránya a földrajz, szépirodalom és bibliográfia. Ezeken kívül azonban úgyszólván minden szak többé-kevésbé képviselve van. Editio princepsekre s általában a ritka s becses példányokra fektet súlyt; a kötésekre különös gondot fordít. Egyes szakokban lehető teljességre törekszik. így például gyűjti a magyar föld- és néprajzra vonatkozólag bárhol, bármikor és bárminő nyelven megjelent könyveket, folyóiratokat, röpiratokat, térképeket. Maga ez a szak több mint 1500 darabból áll" (Szalay, 1912. 13.). Gyűjteménye jellemzésére, erősen válogatva, szinte csak illusztrációképpen fölsorol bizonyos, általa különösen becsesnek tartott műveket. Elsőként a könyvnyomtatás korai időszakából való példányokról szól; ezek között breviáriumok és kozmográfiák éppúgy vannak, mint föld- és országleírások. Szerzőik között Lilius, Honterus, Apiánus, Strabo éppúgy megtalálható, mint - mondjuk - Bél Mátyás; a kiadási évek pedig 1493, 1544, 86