A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Orbán Imre: A Szeged-alsóvárosi ferences kolostor középkori fametszetei

érdekesek, de papíranyaguk értéket képviselt, és másodlagosan továbbra is hasznosíthatók maradtak. Egészen a 18. századig élő szokás szerint az ilyen makulatúrákból könyvek kötéstábláit erősítették meg. Belőlük a kívánt méretre vágott hat-nyolc darabot víz és liszt elegyével egymásra ragasztottak, és ezzel erős tartású borítót nyertek. Ez magyarázza, hogy a metszetek közül jó néhánynak egy része durván le van vágva. A kötéstábla készítésénél nem számított az ábrák épsége. Fölszabdalásuk úgy történt, ahogy a könyv borítójának a mérete megkívánta. Metszeteinken a nyomatok összedolgozásához használt ragasztóanyag barnás foltjai jól kivehetők. Az azonos sérülések, a rovarrágások megegyezősége is mutatja, hogy bizonyos időn át egymáshoz illesztve léteztek. Nagyságuk alapján világos, hogy kisalakú ima- vagy énekeskönyv, esetleg egy másik naptár födelét készítették el belőlük. Hogy ez pontosan mikor történt, nem tudjuk. Valamelyest támpontot adnak az ábrázolásoktól függetlenül, utólag a nyomatok széleire került írástöredékek: a későközépkori, az elfekvő készletbe kerülés idején ráírt „páter" szó és a későbbi, valószínűleg 18. századi félmondatok. A metszetek az írástöredékek keletkezésekor még, esetleg már nem voltak benne a kötéstáblában. A szegedi ferencesekhez kerülésükről adataink nincsenek, csak föltételezéseink lehetnek. A metszetek Szegedre valószínűleg valamikor a török kiűzése után érkeztek. A pogány uralomtól megszabadult területek fejlődése lendületet kapott, újjászervezték az Egyház, a szerzetesrendek életét is. Ebben a munkában a szegedi ferencesek támaszkodhattak a ferences rendtartomány s általában a rend segítségére. A ferenceseknek az előnyösre változott viszonyok közti életükhöz, pasztorációs munkájukhoz egyebek között több és újabb könyvre is szükségük volt. A török uralomtól megszabadult szegedi kolostor fölszerelésére rendi adomány darabjaként érkezhetett az a mű, melynek borítója magába rejtette az eredetileg ausztriai területen nyomtatott, itt közzétett metszeteket. A borító később szétesett, szétvált, megsérült, s a szerzetesek előtt ismertté vált, hogy benne régi képek rejtőznek. Ezért a föllelt metszeteket kiemelték belőle, és mint a közösség értékes emlékeit tisztelettel őrizték. Utóbb „Biblia Pauperum" címmel falra akasztható keretben állították ki, hogy mindenki láthassa őket.

4 A 16. században a kalendáriumok már nyomtatottak és többnyire anyanyelvűek voltak. Természetesen egy évre szóltak. Tartalmazták az év állandó és mozgó ünnepeit, az ünnepnapok megnevezéseit, mutatták a heteket, hónapokat és évszakokat, csillagászati információkat jövendöléseket népszerűsítettek. Az év körforgására vonatkozó tudósítások mellett erkölcsi tanítást adtak, összefoglalták a hit igazságait, a végső dolgokról, a menny boldogságáról és a pokol kínjairól írtak. Az igényesebbek az élet különböző területeire, kiváltképp az időjárásra, gazdálkodásra és gyógyításokra vonatkozó szöveges részeket, utasításokat, intelmeket, rigmusokat is kínáltak. Népszerűségük folytán e századokban valóságos népkönyvekké váltak. A mi naptárunk, mint említettük, az egyszerűbbek közé tartozott. Tartalmáról a megmaradt emlékek alapján elmondhatjuk, hogy megtalálhatóak voltak benne a naptár legfontosabb elemei: a mozgó és állandó ünnepek, az erkölcsi élet 4 Szegények Bibliája. A tábla mára elkallódott, csak a metszeteket őrizték meg. Magyar, német, francia fölirata volt. A képeket a következő címekkel tették közzé: A fösvénység bűne, Isten nevét hiába ne vegyed!, A pokol tornáca, Tiszteld atyádat s anyádat!, Szt. István első vértanú, Boldogasszony Anyánk, Az irgalmasság, Karácsony, Ne ölj !, Az isten X-ik parancsa, A Keresztrefeszített, Szt. János evangélista, Betlehemi kisdedek, A bujaság főbűne, A szentmise áldozat, A kevélység főbűne. (1. kép) 6