A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Péter László: Miscellanea Vásárhelyiensa

Ugyanezt a módszert alkalmazta Pócsy Miska írásainak fölhasználásakor is. Az Est hármaskönyve 1932 karácsonyára megjelent 1933. évi kötetében olvasható A búza és az ő pásztora című, A szegény ember humora alcímű elbeszélése. Kozocsa Sándor Móricz-bibliográfiájából és az író elbeszéléseinek összegyűjtött kiadásaiból hiányzik. Úgy látszik, elkerülte a kutatók figyelmét. A közlés különlegessége, hogy a benne előadott anekdotának egy-egy jelenetét minden lapján rajz teszi szemléletessé: összesen 11 kis életkép. A grafikus nem tüntette föl nevét vagy betűjegyét, de stílusvizsgálattal hozzáértő bizonyára azonosítani tudná a kötet impressszumában fölsorolt jeles művészek közül (Byssz Róbert, Kelen Imre, Molnár-C. Pál, Pólya Tibor, Szegő Éva, Tábor János, Vaszary Gábor) az alkotót. Molnár-C. Pál rajzai pl. annyira jellegzetesek, hogy biztosan nem ő volt. Az elbeszélés csillagokkal elkülönített mozaikokból áll. Alaphelyzete: az elbeszélő fiatalúr párbeszéde gyerekkorában édesapjának öreg béresével. Ez a béres: „az öreg Pócsi Miska". Ökröknél szolgált, de miután lótartásra álltak át, csőszködésre kényszerült. Abban az évben éppen sok volt a veréb, őket kellett kereplővel távoltartani a búza mellől. Móricz többször nevezte néven: „Számtalanszor, mint diák, kikérdeztem Pócsi bátyát az élete sora felől. Kijártam hozzá a búzamező sarkába, s mikor a versek engedték, mesélgetett élete dolgai felől. Egyet-mást, íme, közlök belőle, hogy egy alföldi magyar hogy adja elő az élethistóriáját." Még ez előtt Móricz elmélkedett a nép humoráról: „a magyar szegény ember a világ legbámulatosabb embere. Hol vette, honnan örökölte: a magyar szegény emberből bugyog a humor. A magyar humor voltaképpen innen is ered: a nincsetlen szegények lelkéből." (Fölhívom a figyelmet: Móricz is, akár Tömörkény vagy Juhász Gyula, tudta, hogy a helyes alak: nincsetlen.) „A nagygazda is tréfál - folytatta Móricz fejtegetését -, de az ő tréfája más: az olyan, mint mikor valaki a hegy tetejéről néz le." „A jóllakott ember önérzetével nézi le a világot s a semmi vagyontalan embereket; de nem az övé az igazi magyar humor, hanem a szegény emberé..." A befejező anekdotát, bár abban is emlegette az író Miska bácsit, nem találtam Pócsy Miska könyvében. De az így keretbe fogott három történetnek egyértelműen ott a sokszor szó szerinti forrása: A hitvallásrul (1908), A kanász meg a püspök (1897) és az Egy körösztölőrül (1905). Alaptalan volt tehát a Nemzeti Újság 1933. január 20-i számában az ismeretlen szerző Móricz Zsiga - a tilosban című cikkének plágiumvádja, s nyomában a vásárhelyi lapok háborgása.

21 Történetek a Hód-tava partjáról Szathmáry Tihamér könyve még ezután jelent meg. Móra Ferenc 1928 szeptemberére, tehát előre keltezte előszavát: Sok mindenféle műfajra rákénytelenedtem már életemben, a zászlószentelési ódától a vezércikkig, de az előszóírás vétkébe még nemigen estem. Nem mondom, ígérni ígértem 21 KöszEGFALvi FERENC: Móricz Zsigmond. Ajánló bibliográfia. Hódmezővásárhely, [1979.] 48., 49. t. 50