A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Adattár - Füzi László: Legendák helyett – az írások. Bevezető sorok Ilia Mihály írásait számbavevő bibliográfiához

Legendák helyett - az írások Bevezető sorok az Ilia Mihály írásait számba vevő bibliográfiához „Ha elolvasom fiatal írótársaim könyveit, amire indíttatva érzem magamat, hogy esetleg levélben tudassam, mi a véleményem. Ne felejts el valamit, ha minden tíz levelemből elvész nyolc, kapásból mondva még mindig maradna kétezer" - mondotta egy beszélgetésben az öregedő Cs. Szabó László. Az emigráció által megteremtett életforma, kényszerűség magyarázta nála a levél műfajának előtérbe kerülését, no meg azt, hogy kényszerűen számítania kellett leveleinek elfogásával, megsemmisítésével. A számok így is lenyűgözőek. Vajon hány írás, tanulmány, kritika tudta volna pótolni a kétezer vagy tízezer, vagy még ennél is több levél hatásáf. Mert a levélnek mindig célzott közönsége van, hatása mindig személyes - ezért számos esetben nagyobb is, mint bármelyik tanulmányé, kritikáé... S vajon hány levelet írt Ilia Mihály, jelenkori irodalmunk legnagyobb levelezője? Tízezret, húszezret, vagy még ennél is többet? Magam, tanítványaként biztosan ezernél több levelet őrzök tőle, s még hány íróval, tanítvánnyal, baráttal, szerzővel váltott levelet - úgy, hogy a levélben mindenkinek a személyes ügyére, érintettségére reflektált - ezért leveleinek a hatása is nagyobb volt, mint lett volna egy írásé, kritikáé. Magam voltam a tanúja annak, ahogy legjobb íróink, költőink panaszkodtak, régen nem kaptak már levelet Ilia tanár úrtól, nem tudnak dolgozni... Nem tudjuk, hány levelet írt Ilia Mihály, azt sem, hányan voltakvannak a levelei által megszólítottak, s azt sem, hány levelét-küldeményét fogták el a szellemi és közösségi élet cenzorai, ahogy azt sem tudjuk, hogy mi késztette - sokszor az esszé, a tanulmány, a kritika megírása helyett - arra, hogy szerzőjéhez, tanítványához, az éppen olvasott könyv szerzőjéhez, a kézbe vett lap szerkesztőjéhez levélben forduljon. Hatalmas méretű levelezése nyilvánvalóan szerkesztői gyakorlatából nőtt ki, abból az egyébként keserves tényből, hogy szerzői messze voltak tőle, az országhatárokon túl, Erdélyben, a Vajdaságban, Felvidéken vagy éppen Nyugaton, mint az írás kezdetén idézett Cs. Szabó László is. A szerkesztéstől való kényszerű távozása után, de talán már a szerkesztői munka mellett is leveleivel sokak számára a hiányzó közvéleményt, a szellemi élet szétesésének időszakában a kohéziós erőt pótolta... S bár ez a minden elképzelésen túlnövő méretű levelezés számos emberi rejtélyt hordoz magában, ahhoz hasonlóan, ahogyan az flia Mihály tanár úr egyetemi szobájában mindmáig zajló beszélgetések légköre is titkokat rejt magában, ez a levelezés szinte rá is nőtt „szerzőjére". Mindmáig tartja magát az a vélemény, hogy Ilia Mihály valójában a leveleiben „létezik", ő a mai magyar szellemi élet legjelentősebb levelezője, aki nem „írt" - mármint esszét, tanulmányt, hiszen véleményét, gondolatait éppenséggel leveleiben fejtette ki. Meglehet, van igaza ennek a felfogásnak, ám éppen a most olvasó elé kerülő bibliográfia oszlatja szét ezt a legendát, hiszen azt mutatja meg, hogy létezett, létezik az „író" Ilia Mihály is, ahogyan létezett-létezik az az Ilia Mihály is, aki egyetemi tanárként is az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb életművét teremtette meg... Még egyetemi hallgató voltam, amikor a tanszéki könyvtárban, vagy a régi Somogyi Könyvtárban „visszamenőleg" is elolvastam Ilia Mihály tanulmányait, azóta pedig azt lehet mondani, hogy a napi aktualitások szintjén is követtem írásait, az írásainak nagyobbik részét össze is gyűjtöttem, bízva abban, hogy egyszer kötetben egymás mellé állítva is az olvasó elé kerülhetnek. Most, hogy a bibliográfia egymás alatt sorakozó tételeit böngészem, 295