A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Adattár - Szelesi Zoltán: Csáky József szegedi levelei

ezt idézi: „... Minden évben, szeptemberben, az itteni magyarok zarándoklást szerveznek a műemlékhez. Virágokat tesznek a sírra, szónoklatok két nyelven és azután egy közeli kocsmában nagy bográcsgulyás ebéd, bor és cigány. Estefelé vissza Párizsba autocar-ral... -Sajnos fényképem a műemlékről nincs még magamnak sem. Különben küldenék. A lányom sem látta soha. Nekem nincs gépem és másra számítani nem lehet..." 64. (1967. VII. 13.) Többek között e leveléből is kitűnik, hogy a beteggé vált művésznek milyen nagy megerőltetésébe kerül az emlékiratainak folytatása. 65. (67. VIII. 24.) Ebben a levelében Csáky - épp úgy mint az előbbiekben - a rossz járásán kívül, a szemeire is panaszkodik. Betegen, teljesen az otthonához kötve, melyből rövid pár órára csak Hidasiék barátsága ragadja ki. Feltűnőnek hat, hogy „befejezte" az emlékiratait, holott egy jó hónappal ezelőtt még azt írta, hogy „... nagyon messze vagyok a végétől." Ez a váratlan „befejejzés" azzal magyarázható, hogy önéletrajzában Csáky már eljutott 1914-ig, vagyis az első világháború kitöréséig, mellyel pályájának kezdeti, majd felfelé ívelő szakasza bezárult. Hidasiné - aki a mester emlékiratait franciából-magyarra fordította - ezt az anyagot vitte Budapestre a Corvina Kiadóhoz, mely Csáky emlékeit a modern művészet nagy évtizedéhez (1904-1914) kötve jelentette meg 1972-ben. 66. (965. IX. 5.) 67. (67. X. 25.) Említettük hogy Csáky csöndes magányában lányával együtt élt, aki míg el nem vesztette állását egy párizsi fogorvosnál aszisztensként működött. Azt, hogy a művész lánya idegbeteg volt, kevesen tudták, mert apja nem beszélt erről, a számára örök fájdalmat jelentő tényről. E drámai sorai híven érzékeltetik azt az elviselhetetlenné vált helyzetet, hogy az idős, beteg mester gondozó nélkül, teljesen egyedül maradt. 68. (67. XII. 26.) Két hónap múltán - vagyis ez év karácsonyán - még mindig Párizstól távol eső ideggyógyintézetben ápolják leányát. így a „szeretet ünnepét" betegen, magára hagyatva kell töltenie. Erről panaszkodó sorai fájdalommal vannak teli. 69. (68.

1. 24.) Csáky lánya - a hosszúra nyúlt negyed év után - ismét otthon van, mely örömmel tölti el a megtört, beteg mestert. Levelei a pillanatnyi boldogság után, továbbra is panaszosak. Egészségi állapota mind rosszabb lesz, s nemcsak munkájáról, de távolabbi terveiről, így a hazalátogatásáról is le kell mondania. 70. (13. III. 68.) A beteg Csáky József erőnléte napról-napra fogy. Még a levélírás is nagy megerőltetést jelent számára. Ezért is ritkulnak és mind rövidebekké válnak híradásai, melyek szinte kizárólag az egyre aggasztóbb állapotát tükrözik. 238