A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Adattár - Szelesi Zoltán: Csáky József szegedi levelei

7. (963.x. 11.) Csákynak ebből s az előbbi leveléből is kitűnik, hogy a 75 éves mester jó egészségnek örvend, és nemcsak sokat dolgozik, de munkásságát minden eddiginél elmélyültebbnek tartja. Csáky József a róla - tervbevett - monográfiájához, szobrairól készült fényképeket Budapestre küldte, melyek aztán hozzánk kerültek. A sokáig húzódó kiadvány helyett merült fel és nyert - már a művész halála után - 1972-ben megvalósulást Csáky memoárjának megjelentetése. 8. (9-XII-63.) Csáky e levelében először ír a Múzsák-ax ábrázoló kisplasztikái sorozatáról. Egy-egy újabb művéről {Szédület és Csók) vagy munkában levő alkotásairól mindig említést tesz. 9. (1964.

1. 10.) A már említett Szédület és a Csók című szobrairól nyilatkozott így. Levelében bővebben elemzi e két művét. A róla küldött amatőrfotók sajnos reprodukálásra nem alkalmasak. A „Csók" с műve 1968-ban a Szépművészeti Múzeumba került. 10. (964.

1. 27.) Csáky Józseftől kapott feljegyzés szerint művei vannak többek között: a párizsi Állami Modern Múzeumban (kő- és márványból való nőábrázolások, melyek 1913-1937 között készültek), továbbá a Norfolki Múzeumban (Ülő nő, kő, 1927.); valamint a Rotterdami Múzeumban (Anya és gyermeke, kő, 1927.). A harmincas években a Leányka mellképe és az Álló leányalak с bronz-szobrai, valamint a Kompozíció с gipsz-domborműve és A művész lány, René с. fehérmárvány szobra budapesti közgyűjtemnyekbe kerültek, melyeket újabban szerzett alkotásaival, ma a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. A magántulajdonban levő szobrai közül a legtöbb Franciaországban (Gyermekfej, márvány, 1922; Párduc, mészkő, 1927.; Alom, kő, 1931.) és Hollandiában (Anya gyermekével, kő, 1956.; Szemérem, bronz, 1957.; Tavasz, bronz, 1959.) található. 1928-ban készült két kőszobra, a Nő könyvvel, a Rotschild-gyűjteménybe, a Fürdő után с alkotása pedig - annak idején - Basch Loránd tulajdonába került. E levelében is a Múzsa-sorozatra utal. Csáky hálája érthető - a tizes években Szegeden működő - Szalay János újságíró iránt, mert azzal, hogy Szeged város évi ezer koronás Ferenc József ösztöndíját 1910-ben neki ítélték oda, anyagilag lehetővé vált számára, hogy két éven át (1910-12 között) Párizsban az Academia Blanche-on és az Academia La Paletté-n képezhesse magát. Szalay János több cikkében méltatta a fiatal Csáky tehetségét, mint pl. a „Joachim és Csáky" с írásában (Délmagyarország, 1911. febr. 23.). A tizes évek szegedi sajtójában Csákyval foglalkozó alábbi írások közül is néhány beszámoló bizonyára Szalaytól származik: „Szegedi művészek idegenben" (Délm. 1911. aug. 19.); „Szegedi szobrász párizsi sikerei" (Délm. 1912. okt. 6.); „Szegedi művészek sikere külföldön" (Délm. 1913. áprl. 20.); „Művész-sors" (Szeged és vidéke, 1913. dec. П.); „Szegedi szobrászok Párizsban" (Délm. 1914. márc. 27.); „Szegedi szobrász sikere Párizsban" (Szeged és Vidéke, 1914. áprl. 4. 230